ObjectivesThe rapid worldwide increase in the incidence of diabetes significantly influences the lives of individuals, families and communities. Diabetes self-management requires personal autonomy and the presence of a supportive social environment. These attributes can considerably ameliorate the outcomes of the chronic condition. However, little is known about individual variations in overcoming the illness-related challenges and in the achievement of autonomy in daily activities. This paper seeks to bridge this knowledge gap.DesignThis qualitative study used the grounded theory approach. Semi-structured interviews were conducted, and the data collection and data analysis probed participant experiences of autonomy through the self-management of their daily socio-physical environments.SettingParticipants were recruited from the outpatient ward of a university clinic in Hungary.ParticipantsThe study was conducted with 26 adult patients with type 2 diabetes mellitus (15 females and 11 males aged between 26 and 80 years; M=62.6 years; SD=13.1). The inclusion criteria were: T2D diagnosis at least 1 year before the beginning of the study; prescribed insulin injection therapy; aged over 18 years; native Hungarian speaker and not diagnosed with dementia or any form of cognitive impairment.ResultsThe study established three principal aspects of the active construction of personal autonomy in diabetes self-management: coping strategies vis-à-vis threats posed by the symptoms and the treatment of the disease; autonomous ways of creating protective space and time and relationship processes that support everyday experiences of self-directedness.ConclusionsThe results of this study confirm the validity of the self-determination theory in diabetes self-management. They also imply that pathways towards constructing everyday experiences of self-directedness in participants lead through self-acceptance, supporting family relationships and a doctor–patient relationship characterised by partnership. The tentative empirical model of pathways towards patients’ experience of self-directedness can serve as a framework for future research, patient-centred clinical practice, and education.

Past decades’ rapid development of technological innovations can ease individual’s everyday lives, but they can also convey a sense of frustration. The aim of the present study was to investigate attitudes toward technologies that are expected to become widespread in the near future. The Technology Readiness Index was administered to a sample of Hungarian respondents to measure the capacity to adopt technologies. The results add significant novelties about the specific patterns related to perceptions of considerably different future technologies, emphasizing the unique role of optimism. Derivations are further specified by demographic characteristics, future directions and practical implications are also discussed.

Absztrakt: Bevezetés: Számos tanulmány vizsgálta az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát, és az eddigi eredmények rámutatnak arra, hogy a betegek életminőségének és a gyógyulás optimális feltételeinek biztosítása érdekében fontos figyelembe venni a kötődési mintázat és a kapcsolati jellemzők közötti összefüggéseket is. Célkitűzés és módszer: A jelen tanulmányban emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát (n = 135) kívánjuk felmérni, és összehasonlítani emlőrákkal nem diagnosztizált nők csoportjával (n = 137) a felnőttkori kötődés, szorongás és elkerülés dimenziói mentén. Vizsgáljuk továbbá a felnőttkori kötődés jellemzőinek összefüggéseit a szubjektív egészségi állapottal, valamint a párkapcsolattal és a szexuális kapcsolattal való elégedettség között. Eredmények: A diagnosztizált csoportra a kötődési mintázat szempontjából magasabb elkerülés, továbbá rosszabb szubjektív egészségi állapot, alacsonyabb kapcsolati és szexuális elégedettség volt jellemző. A magasabb elkerülés és a magasabb szorongás is alacsonyabb kapcsolati elégedettséget jelzett előre, míg a szexuális elégedettség az emlőrák diagnózisával mutatott negatív, a szubjektív egészségi állapottal pedig pozitív összefüggést. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési mintázata, emellett pedig szubjektív egészségi állapota is szerepet játszhat párkapcsolati és szexuális elégedettségükben. A páciensek testi, lelki és kapcsolati jellemzőinek figyelemmel kísérése és támogatása hozzájárulhat a jobb életminőség eléréséhez. Orv Hetil. 2020; 161(13): 510–518.

No abstract

Háttér és célkitűzések Egészséggel kapcsolatos céljaink szoros összefüggést mutatnak egészség-magatartásunkkal, így ennek vizsgálata fiatal felnőtteknél kiemelten fontos, mivel a fiatal ekkor alakítja ki saját életstílusát. A megközelítő célok egy kívánt állapot elérésére, az elkerülő célok valamilyen kellemetlen állapottól való megszabadulásra vonatkoznak. Kutatásunk két fő irányát egyrészt a megközelítő egészségcélok személyes kontextusa, másrészt a céllal kapcsolatos kedvező tapasztalatot övező kontextuális tényezők azonosítása határozta meg. Módszer Keresztmetszeti és kérdőíves vizsgálatunk mintáját 191 fiatal felnőtt alkotta. A célok mérésére a Személyes tervek (Little, 1993; Sheldon és Elliot, 1998; Martos, 2009b) kérdőívet alkalmaztuk. Ennek során a résztvevők maguk sorolták fel három egészséggel kapcsolatos személyes céljukat, majd ezek közül kellett egyet kiválasztaniuk és előre megadott szempontok (pozitív és negatív érzelmek, énkonkordancia, énhatékonyság) szerint értékelniük. Ezt követően történt a célok megközelítő/elkerülő kategóriákba sorolása. A megközelítő célorientáció előrejelzőinek vizsgálatára bináris regresszióelemzést, a célértékeléseket előrejelző kontextuális tényezők meghatározásához pedig három hierarchikus regressziós modellt építettünk fel. Eredmények: A cél személyes kontextusát képező tényezők közül a BMI kategória (túlsúlyos és elhízott) és a dohányzás (ritkán dohányzó és dohányzó) jelzik előre fordítottan a megközelítő egészségcél választásának nagyobb valószínűségét. A céllal együtt járó kedvező tapasztalatokkal (pozitív érzelmek magasabb és negatív érzelmek alacsonyabb gyakorisága, cél magasabb énkonkordanciája, énhatékonyság) a cél megközelítő jellege következetesen együtt jár az egyéb tényezők hatásának kontrollálása mellett is. Következtetések Az eredmények afelé mutatnak, hogy a megközelítő orientáció alacsonyabb testtömegindexszel és kevesebb dohányzással jár együtt. Mindezek mellett a célokkal kapcsolatos szubjektív tapasztalatok egyedi összefüggéseket mutatnak a kontextuális tényezőkkel. Eredményeink különféle egészséggel kapcsolatos, fiatal felnőttek számára kialakított intervencióknak is alapjául szolgálhatnak. Background and aims As our health goals show significant correspondence to our health behaviour investigation into these goals in emerging adulthood has unique importance as young adults establish their own lifestyle at that age. Approach goals refer to accomplishing a desired state, while avoidance goals refer to disposing an unpleasant state. Our research was built upon two main research questions: exploring the personal context of approach health goals and identifying possible contextual factors predicting advantageous experiences concerning the goal. Methods The sample of our questionnaire study consisted of 191 emerging adults. For capturing the goals the Personal Projects Questionnaire (Little, 1993, Sheldon & Elliot, 1998, Martos, 2009b) was used. In the course of assessment, participants formulated their three goals concerning their health, then they had to choose one of these and rate it along some predefined aspects (positive and negative emotions, self-concordance and self-efficacy). Sequentially these goals were categorised into approach/avoidance categories. For predicting approach goal orientation binary logistic regression analysis was used and then three hierarchical regression analyses were built for identifying contextual factors which can be possible predictors of goal evaluations. Results Among factors framing the personal context of the goal BMI category (overweight and obese) and smoking (rarely and regular) predicted the odds of chosing an approach goal. Favourable experiences (higher levels of positive and lower levels of negative emotions, higher self-concordance, self-efficacy) accompanying these goals are associated with the approach nature of the goal consistently besides controlling for other factors. Conclusions Results indicate that approach orientation is accompanied by lower BMI index and less frequent smoking. Besides these subjective experiences concerning the goals show unique associations with contextual factors. Our findings can serve as starting-points of health-promoting interventions for young adults.

Background For breast cancer patients, the partner’s support for personal projects can serve as a means of adaptation. We aimed to investigate the associations between the intimate partner’s personal project support and women’s well-being. Methods A sample of 274 Hungarian women (breast cancer patients n = 137, control = 137) took part in the study. Expected and actually received autonomy-, and directive- and emotional project support was assessed by the procedure of Personal Project Assessment. Well-being was measured by the Relationship Assessment Scale and the Rosenberg Self-Esteem Scale. For investigating the associations between project support and well-being in a multivariate way, structural equation modelling was used. Results Except for autonomy support, participants expected more support than they received. A path model indicated multiple associations between types of project support and relationship satisfaction and self-esteem. The partner’s emotional project support was predictive of women’s relationship satisfaction and self-esteem, while directive support was predictive of self-esteem. The associations showed similar patterns in the subgroups of patients with breast cancer and control. Conclusions Our results highlight the importance of involving women’s subjective perspectives regarding the partner’s project support and have important practical implications for rehabilitation interventions.

Background For breast cancer patients, the partner’s support for personal projects can serve as a means of adaptation. We aimed to investigate the associations between the intimate partner’s personal project support and women’s well-being. Methods A sample of 274 Hungarian women (breast cancer patients n = 137, control n = 137) took part in the study. Expected and actually received autonomy-, directive- and emotional project support was assessed by the procedure of Personal Project Assessment. Well-being was measured by the Relationship Assessment Scale and the Rosenberg Self-Esteem Scale. For investigating the associations between project support and well-being in a multivariate way, structural equation modelling was used. Results Except for autonomy support, participants expected more support than they received. A path model indicated multiple associations between types of project support and relationship satisfaction and self-esteem. The partner’s emotional project support was predictive of women’s relationship satisfaction and self-esteem, while directive support was predictive of self-esteem only. The associations showed similar patterns in the subgroups of patients with breast cancer and control. Conclusions Our results highlight the importance of involving women’s subjective perspectives regarding the partner’s project support while also have implications for praxis. Teaching women how to communicate their needs to their partner effectively (whether it is the need for autonomy or directive guidance) can help close the gap between expected and received support, which may in turn enhance relationship satisfaction and self-esteem.