Elméleti háttér: A Diener, Emmons, Larsen és Griffin (1985) által megalkotott Élettel való Elé gedettség Skála (Satisfaction with Life Scale, SWLS) a szubjektív jólléttel kapcsolatos kutatá sok egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze. Cél: A tanulmányban bemutatjuk az Élettel való Elégedettség Skála módosított magyar fordítását (SWLSH), az azzal szerzett eredmé nyeket, valamint elemezzük pszichometriai jellemzõit. Módszer: Az elemzéshez összesen nyolc keresztmetszeti adatfelvétel adatait használtuk fel (összesen N = 3805, férfi: 1547, nõ: 2253). Az SWLSH mellett szerepeltek a kérdõívcsomagokban a Rosenberg Önértékelés Skála, az Életcél Kérdõív (PIL) és az Élet Értelme Kérdõív (MLQ) magyar változatai is. A társas kívánatosság hatásának ellenõrzésére egy almintán felvettük az EPQ Hazugság Ská láját (EPQL), valamint több esetben rákérdeztünk a szubjektív egészségi állapotra és a szubjektív anyagi helyzetre is. Eredmények: Az SWLSH konfirmatív faktorelemzése igazol ta a kérdõív egydimenziós szerkezetét, ami a faktorsúlyok tekintetében invariánsnak bi zonyult az egyes alminták között is. A kérdõív belsõ konzisztenciája (Cronbachalfa stabi lan 0,84 felett) és idõbeli stabilitása is kiváló. A magasabb életkorú csoportoknál valamivel alacsonyabb elégedettséget találtunk, de a legerõsebb pozitív elõrejelzõnek a szubjektív anyagi helyzet bizonyult (béta = 0,304). Az SWLSH értéke csekély mértékben korrelált az EPQLpontszámmal, viszont összefüggött az élet értelmességének megélésével (PIL: r = 0,549, MLQ: r = 0,395), valamint az önértékeléssel (r = 0,429), továbbá pozitívan jelezte elõre a szubjektív egészségi állapotot (béta = 0,219), függetlenül az élet értelmessége meg élésének és az önértékelésnek a szintjétõl. Következtetések: A bemutatott eredmények alapján az Élettel való Elégedettség Skála magyar változata megbízható és érvényes mérõeszköz, amely jól alkalmazható az élettel való elégedettség szubjektív tapasztalatának mérésére. Kulcsszavak: elégedettség, Élettel való Elégedettség Skála, konfirmatív faktorelemzés, megbízhatóság, érvényességMentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 (2014) 3, 289-303

Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdõív különbözõ változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenõrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdõív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzõit. Módszer: Négy, felnõtt válaszadókkal folytatott kérdõíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nõ) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két "módszertani faktor" a pozitív és negatív szövegezésû tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belsõ konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentõs mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai vál-tozóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelõ konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérõeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott vál-tozata megbízható és érvényes mérõeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.

Previous research has shown unique benefits associated with both providing and receiving autonomy-support among samesex friends (Deci et al. 2006). The present research examined the provision and receipt of two types of goal support from the viewpoints of the two partners in heterosexual couples (n = 247 Hungarian couples). The level of autonomy and directive support that each partner delivered and received in relation to vicarious goals (i.e., goals that partners have for one another) was assessed. Autonomy support from the partner was found to be consistently and positively associated with relationship satisfaction, and this pattern of results was found whether we considered perceived autonomy support from the partner or actual partner report of support given. In addition, providing autonomy support to one's partner was found to positively relate to relationship satisfaction over and above the effects of receiving support. Overall, directive support was found to be either unrelated or negatively related to relationship satisfaction, suggesting that it can actually backfire and impair satisfaction. Overall, results underscore the relational benefits of supporting vicarious goals in an autonomous rather than directive manner. These findings have implications regarding the pursuit of goals in the context of romantic relationships.

This is a PDF file of an article that has undergone enhancements after acceptance, such as the addition of a cover page and metadata, and formatting for readability, but it is not yet the definitive version of record. This version will undergo additional copyediting, typesetting and review before it is published in its final form, but we are providing this version to give early visibility of the article. Please note that, during the production process, errors may be discovered which could affect the content, and all legal disclaimers that apply to the journal pertain.

In this study, we examined loneliness and family support as predictors of suicide risk (viz., depressive symptoms and suicide ideation) in college students. The sample was comprised of 456 Hungarian college students. Results of conducting hierarchical regression analyses, controlling for sex and age, indicated that the inclusion of family support provided further incremental validity in predicting both depressive symptoms and suicide ideation, beyond the variance accounted for by loneliness. Moreover, consistent with the notion that family support might buffer the negative effects of loneliness on suicide risk, evidence for a significant Loneliness  Family Support interaction effect in predicting both indices of suicide risk was found. Thus, beyond the role of loneliness in predicting suicide risk in college students, the present findings are the first to show how family support both additively and interactively represents a positive psychological resource that should be considered in understanding suicide risk among students.