Past decades’ rapid development of technological innovations can ease individual’s everyday lives, but they can also convey a sense of frustration. The aim of the present study was to investigate attitudes toward technologies that are expected to become widespread in the near future. The Technology Readiness Index was administered to a sample of Hungarian respondents to measure the capacity to adopt technologies. The results add significant novelties about the specific patterns related to perceptions of considerably different future technologies, emphasizing the unique role of optimism. Derivations are further specified by demographic characteristics, future directions and practical implications are also discussed.

ObjectivesThe rapid worldwide increase in the incidence of diabetes significantly influences the lives of individuals, families and communities. Diabetes self-management requires personal autonomy and the presence of a supportive social environment. These attributes can considerably ameliorate the outcomes of the chronic condition. However, little is known about individual variations in overcoming the illness-related challenges and in the achievement of autonomy in daily activities. This paper seeks to bridge this knowledge gap.DesignThis qualitative study used the grounded theory approach. Semi-structured interviews were conducted, and the data collection and data analysis probed participant experiences of autonomy through the self-management of their daily socio-physical environments.SettingParticipants were recruited from the outpatient ward of a university clinic in Hungary.ParticipantsThe study was conducted with 26 adult patients with type 2 diabetes mellitus (15 females and 11 males aged between 26 and 80 years; M=62.6 years; SD=13.1). The inclusion criteria were: T2D diagnosis at least 1 year before the beginning of the study; prescribed insulin injection therapy; aged over 18 years; native Hungarian speaker and not diagnosed with dementia or any form of cognitive impairment.ResultsThe study established three principal aspects of the active construction of personal autonomy in diabetes self-management: coping strategies vis-à-vis threats posed by the symptoms and the treatment of the disease; autonomous ways of creating protective space and time and relationship processes that support everyday experiences of self-directedness.ConclusionsThe results of this study confirm the validity of the self-determination theory in diabetes self-management. They also imply that pathways towards constructing everyday experiences of self-directedness in participants lead through self-acceptance, supporting family relationships and a doctor–patient relationship characterised by partnership. The tentative empirical model of pathways towards patients’ experience of self-directedness can serve as a framework for future research, patient-centred clinical practice, and education.

Absztrakt: Bevezetés: Számos tanulmány vizsgálta az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát, és az eddigi eredmények rámutatnak arra, hogy a betegek életminőségének és a gyógyulás optimális feltételeinek biztosítása érdekében fontos figyelembe venni a kötődési mintázat és a kapcsolati jellemzők közötti összefüggéseket is. Célkitűzés és módszer: A jelen tanulmányban emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát (n = 135) kívánjuk felmérni, és összehasonlítani emlőrákkal nem diagnosztizált nők csoportjával (n = 137) a felnőttkori kötődés, szorongás és elkerülés dimenziói mentén. Vizsgáljuk továbbá a felnőttkori kötődés jellemzőinek összefüggéseit a szubjektív egészségi állapottal, valamint a párkapcsolattal és a szexuális kapcsolattal való elégedettség között. Eredmények: A diagnosztizált csoportra a kötődési mintázat szempontjából magasabb elkerülés, továbbá rosszabb szubjektív egészségi állapot, alacsonyabb kapcsolati és szexuális elégedettség volt jellemző. A magasabb elkerülés és a magasabb szorongás is alacsonyabb kapcsolati elégedettséget jelzett előre, míg a szexuális elégedettség az emlőrák diagnózisával mutatott negatív, a szubjektív egészségi állapottal pedig pozitív összefüggést. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési mintázata, emellett pedig szubjektív egészségi állapota is szerepet játszhat párkapcsolati és szexuális elégedettségükben. A páciensek testi, lelki és kapcsolati jellemzőinek figyelemmel kísérése és támogatása hozzájárulhat a jobb életminőség eléréséhez. Orv Hetil. 2020; 161(13): 510–518.

No abstract