1 This manuscript is contextually identical with the following published paper:Lukács B.A., Mesterházy A., Vidéki R., and G. Király (2016) AbstractEstimating the extent of biological invasions is critical in predicting the effect of exotic species. We investigated the occurrence and number of alien freshwater plants and give information on the composition of alien aquatic flora, their trend in time, invasion pathway and their invasive character.

-In this study we report relevant occurrence data of 49 species and hybrids and their habitats from the Great Plain registered in the period between 2011 and 2017. Due to importance for nature conservation, we present additional data of further 13 species. Most of the data are originated from riverine oak-elm-ash forests of South East Hungary (from the region of Gyula, Békéscsaba, Doboz settlements). The most important result of our study is the rediscovery of Gagea minima and Dictamnus albus. Besides, we report new occurrence data for the Great Plain (Alföld), as well as for the flora of the microregions in questions (e.g. Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis) and also present the data of the regionally endangered species (e.g. Inula helenium, Ophioglossum vulgatum). Some rare weed taxa (e.g. Calepina irregularis, Cardamine impatiens), spreading adventive taxa (e.g. Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata) and in surveys rather underrepresented species (e.g. Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus) are reported too.Keywords: Alföld, South-Tiszántúl, floristical data, Gagea minima, Dictamnus albus Összefoglalás -A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött florisztikai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordulását, élőhelyi körülmé-nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében -azok természet-védelmi jelentősége miatt -a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához (BARTHA et al. 2015, a továbbiakban: "Flóraatlasz") megjegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szórványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő-sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az "elfeledett" Gagea minima újra-felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép-vagy kistáj flórájára új (például Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyeztetett faj adatát (például Inula helenium, Ophioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél-dául Calepina irregularis, Cardamine impatiens), terjedőben lévő adventív fajokat (Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).

The distribution of fen pondweed (Potamogeton coloratus) restricted to Europe where it is one of the rarest and most threatened pondweed species. In Hungary, former data of fen pondweed originated mostly from thermal and karstic springs. Due to intensive bauxite mining activity in the edge of the Transdanubian Mountain Range (NW Hungary) these springs dried up by the end of the 20 th century, and it caused the temporal extinction of the species. After the ceasing of mining activity many of the former karstic springs have regenerated and several fen pondweed populations have reestablished. In this paper we summarized 18 population data of fen pondweed collected between 1999 and 2016. Many of them were formerly registered in the 19 th century too. Most of the new and rediscovered populations were found in karstic springs or in artificial and natural lakes in the vicinity of these springs.

Lajos Felföldy (1920-2016) was one of the most versatile and open-minded Hungarian biologists. He began his scientific career as a student of Prof. Rezső Soó. Between 1938 and 1946 he participated in geobotanical studies in University of Debrecen and Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania). He contributed with important achievements to the development of several biological disciplines. His pioneering study on the effects of air pollution on epiphytic lichens (1942) was among the firsts in the world. He described Hemitherophyte life-form as a discrete unit within Raunkiaer's plant life-form system (1942). He was a pioneer in the cytological (caryological) study of wild vascular plant species in Hungary (1947-1949). His results regarding to primary production of freshwater algae and algal culture (1958-1960) were in leading edge. In 1972 he founded and until 1990 edited the Hungarian series entitled 'Vízűgyi Hidrobiológia'. Books of this series aimed to publish identification keys of freshwater taxa. These books were proved to be decisive and useful tools for Hungarian hydrobiologists in biological classification of brooks, streams, rivers and different types of stagnant waters. Between 1934 and 2009 he collected more than ten thousand herbarium sheets. After his retirement, he dealt with the revision of the herbarium material of Department of Botany in Hungarian Natural History Museum and Botanical Garden of Eötvös University (Budapest). He participated in the preparation of the New Hungarian Herbal. His scientific work was characterised by deep humility for nature, which was founded on strong theoretical and practical background.

No abstract

Between 2005-2011, distribution of protected plant species was mapped in the loess hills of Marcali-hát, the marshland of Nagyberek, the southern shorezone of Lake Balaton and Külső-Somogy hills (Somogy county). Altogether, 72 protected and 1 strictly protected species were recorded. 9 species (Menyanthes trifoliata, Ophioglossum vulgatum, Anacamptis pyramidalis, Gymnadenia conopsea, Platanthera bifolia, Linum hirsutum, Aster amellus, Eleocharis uniglumis and Agrostemma githago) are new for the local flora.

A dísznövényként kedvelt trópusi tóalma fajokat Magyarországon már az 1920-as évek­től kezdődően ültették egyes melegvizes forrásokba. Ezek több helyen elvadultak, illetve néhány esetben in­vázióssá váltak. A hazánkban talált fajokat egyes munkák eltérő neveken közölték, az egyes helyeken lé­vő populációk faji azonosítása sem történt meg. Herbáriumi és terepi vizsgálataink során világossá vált, hogy Magyarországon az adventív tóalmáknak 3 fajuk található meg. A Ludwigia repens bár élőhelyein szór­ványosan fordul elő, ezt a fajt ültetik leggyakrabban. Állományait az ország több pontján is meg­ta­lál­tuk. Bár a faj kivadul és egyes helyeken önfenntartó populációkkal rendelkezik, terjedése mégsem okoz prob­lémát. A L. grandiflora a 2000-es évek elején jelent meg hazánkban. Napjainkban 3 helyen fordul elő és mindegyik lelőhelyén nagymértékű terjedése figyelhető meg. A hozzá hasonló L. peploides a kö­zel­múlt­ban került elő az ország két pontjáról. Egyelőre csak kis állományokban található meg, így meg­ho­no­so­dá­sá­nak jellege csak évek múltán lesz értékelhető. A korábban Egerből közölt L. alterniflora, hazai elő­for­du­lá­sára nincs bizonyíték, így javasolt törlése a hazai flórából.