A szerző a Magyarországról korábban nem ismert amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) két lelőhelyét találta Tata-Naszály, illetve Dunaalmás közelében, melegvizű források kifolyóiban. Ez a növény Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein őshonos, ahol sokféle édesvízi élőhelyen megtalálható. Kedvelt akváriumi, illetve kerti tavi növény, mely a kereskedelem révén vált „világpolgárrá”. Özönnövényként csak az ezredforduló óta tartják számon. Behurcolták az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Japánba, Indonéziába, Zambiába és Zimbabwébe. Európából korábban csak egy kivadulását jelezték (Belgium). Könnyen terjed és igen gyorsan (ivarosan és vegetatív úton egyaránt) szaporodik. Megjelenése az Egyesült Államokban már komoly problémát okoz. Tömeges megjelenésével kiszorítja az őshonos növényeket, elzárja a fényt a vízben élő állatok és növények elől, csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, rongálja, illetve működésképtelenné teszi a műszaki létesítményeket.
1. Elatine alsinastrum és más florisztikai adatok a Budai-hegységből 2. Aszályfű (Eleusine indica) a Maros–Körös közén 3. A karcsú köles (Panicum dichotomiflorum) Gyöngyösön és Felsőnyárádon, valamint a faj terjedése az Északi-középhegységben 4. Symphyotrichum ciliatum a Sajó–Hernád-síkon 5. Alnus incana és Vitis sylvestris az Által-ér völgyében 6. Kiegészítések az Euphorbia prostrata és az Euphorbia serpens hazai elterjedéséhez
A cikk elsősorban a Duna árterének vízi és iszapnövényzetével foglalkozik. Az adatok többnyire a 2019-es, tartósan alacsony vízállás mellett végzett felmérések eredményeit tükrözik. A Komárom-Esztergom megyei szakasz iszapnövényzete viszonylag jól kutatottnak számít, míg a Fejér megyei korábban alig volt ismert. A vizinövények közül a Gönyű és Neszmély közötti szakaszról korábban ismert, egyébként is ritka Hippuris vulgaris és Hydrocharis morsus-ranae nem került elő. Megjelent viszont több veszélyes özönnövény, így a Salvinia molesta, Myriophyllum aquaticum, Limnobium laevigatum, valamint a Crassula helmsii, melynek ez az első hazai adata. Hosszú évtizedek után ismét előkerült a Vallisneria spiralis, jelen van az Elodea canadensis, illetve egyre elterjedtebb az Elodea nuttallii és az Azolla taxonok. Az iszapnövényzetben új fajként jelent meg, sőt meglehetősen elterjedt lett a Lindernia procumbens és az adventív Lindernia dubia. Özönnövények közül megjelent a Cyperus esculentus, az Euphorbia maculata és az Eleusine indica. A korábban ismerthez képest jóval elterjedtebb lett a Veronica catenata és a Schoenoplectus triqueter, valamint nagyobb állományai vannak a Cyperus glomeratus-nak. A nyílt kavicsos felszínek érdekes növénye a több lelőhelyen is megtalált Polygonum graminifolium, melynek egészen a közelmúltig nem voltak aktuális hazai adatai.
A dolgozat a Győr-Tatai Kisalföld és a környező dombvidékek közötti határterület korábban nem vizsgált természetszerű erdeinek vegetációjával és tájtörténetével foglalkozik.A tájtörténeti vizsgálatok során a természetesnek tűnő erdők egy részéről bebizonyosodott, hogy mesterségesen ültetettek. Ilyenek például az egykori kastélyparkok, melyek gyakran korábbi alföldi erdőségek utolsó maradványainak tűnnek. Természetszerű megjelenésük annak is köszönhető, hogy kialakításuk idején ezeket a kor ismeretének megfelelően a tapasztalatok alapján a termőhelyre illő, többnyire őshonos fafajokkal ültették be (természetszerű lombkoronaszint). A vizsgálatok alapján az aljnövényzet bizonyos fajai kedvező termőhelyi adottságok és antropogén hatások (szándékos telepítés, véletlen behurcolás) mellett fél évszázad alatt még az elszigetelt területekre is betelepülhetnek (természetszerűnek tűnő gyepszint). Az eredmények ismeretében érdemes lenne megvizsgálni és újra átgondolni, hogy az alföldi parkok növényzete mennyiben reliktum jellegű.A maradvány jellegű állományok ugyanakkor teljesen degradálódhatnak, jellemző fajaik eltűnnek, jellegtelenné válnak. A jobb állapotú maradvány erdőfoltok igen változatosak, szinte minden fragmentum más és más asszociáció utolsó képviselője a térségben. A kimutatott társulások a következők: nyílt homoki tölgyes (Populo canescenti-Quercetum roboris), nőszirmos pusztai tölgyes (Iridi variegatae-Quercetum roboris), zárt homoki tölgyes (Polygonato latifolio-Quercetum roboris), nyílt lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum roboris), zárt lösztölgyes (Pulmonario mollis-Quercetum roboris), alföldi gyertyános-tölgyes löszön (Corydalido cavaeCarpinetum). Ezek az erdők térségbeli ritkaságuk miatt kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bírnak, ugyanakkor igen veszélyeztetettek.
Munkánk azon közleménysorozat tizenharmadik tagja, amely előfordulási adatok rendszeres közlésével egészíti ki a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című kiadvány előfordulási térképeit. Ezúttal összesen 1307 előfordulási adattal járulunk hozzá a hazánkban előforduló hajtásos növények elterjedésének pontosabb ismeretéhez. Összesen 634 edényes taxon előfordulási térképéhez szolgáltatunk lelőhely adatokat, melyek 256 kvadrátban oszlanak meg. Az adatok eloszlása diszperz jelleget mutat, amely az adatgyűjtés egyenetlenségéből adódik. Az felsorolásban szereplő fajok többsége az Alföld, az Északi-Magyarországi-Középhegység és a Kisalföld nagytájakról származik. Az enumerációban szerepeltetünk ritka honos fajokat, ritka, vagy adathiányos adventív fajokat és szubspontán megjelenő honos fajokat, vonalas létesítmények mellett terjedő adventív, és szubspontán megjelenő honos fajokat, és az országban elterjedt, de az atlaszban alulreprezentált taxonokat is.
Célirányos kutatás eredményeként 2020-ban a Vértes flórájára nézve három új nőszőfű-faj került elő: Epipactis pontica Taubenheim, Epipactis moravica Batoušek, Epipactis pseudopurpurata Mered’a. Mindhárom idős, üde bükkös vagy bükkelegyes állományból.
Jelen tanulmány a Vértesalja homoki bükköseinek társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Faji összetételére a Fagetalia elemek magas aránya jellemző. Különösen értékes fajai a Corydalis intermedia, a Daphne laureola és a Scutellaria columnae. A felvételek a hagyományos és a sokváltozós statisztikai elemzések alapján elkülönülnek a Belső-Somogy homoki bükköseitől (Leucojo verno-Fagetum), és a Dunántúli-középhegység Daphno laureolae-Fagetum nevű bükkös társulásához sorolhatók.
Jelen tanulmány a Vértesalja homoki gyertyános-tölgyeseinek társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Faji összetételére a Fagetalia elemek magas aránya jellemző. Különösen értékes fajai a Corydalis intermedia, a Daphne laureola, a Scutellaria columnae és a Veratrum nigrum. A felvételek a hagyományos és a sokváltozós statisztikai elemzések alapján elkülönülnek a Belső-Somogy homoki gyertyános-tölgyeseitől (Fraxino pannonicae-Carpinetum), és a Dunántúli-középhegység Corydali pumilae-Carpinetum nevű gyertyános-tölgyes társulásához sorolhatók.
scite is a Brooklyn-based organization that helps researchers better discover and understand research articles through Smart Citations–citations that display the context of the citation and describe whether the article provides supporting or contrasting evidence. scite is used by students and researchers from around the world and is funded in part by the National Science Foundation and the National Institute on Drug Abuse of the National Institutes of Health.
hi@scite.ai
10624 S. Eastern Ave., Ste. A-614
Henderson, NV 89052, USA
Copyright © 2024 scite LLC. All rights reserved.
Made with 💙 for researchers
Part of the Research Solutions Family.