Physiological analyses of host-finding behaviour in trematode cercariae: adaptations for transmission success

Abstract

Physiological analyses of the behaviour of several cercarial species which actively find and invade their hosts have revealed very complex sequences of behaviour patterns and responses to very different stimuli from the environment and the host. A result of these physiological studies is that the behaviour patterns of each of the species investigated are surprisingly individual. The behavioural patterns of host-finding of those species analysed in some detail reveal profound adaptations to maximize transmission success. This can be demonstrated for movement patterns during swimming, for responses to environmental conditions such as gravity, light and temperature, for responses to stimuli emanating from the host such as shadows, water turbulence and chemical compounds and especially for the responses after contact with the host. The behaviour patterns can be interpreted as adaptations to: (1) dispersal by leaving the habitat of the snail intermediate host and distribution within the area; (2) long survival by energy saving swimming behaviour, by avoiding responses to inappropriate stimuli, by selecting favourable microhabitats and probably by avoiding predation; (3) finding and invading particular host types by selecting microhabitats frequented by the hosts and responding to sequences of specific stimuli emanating from the hosts.

Navigation within host tissues: cues for orientation of Diplostomum spathaceum (Trematoda) in fish towards veins, head and eye

“…This diversity of behaviour also occurs when the larvae follow similar routes, for example when entering blood vessels. It seems that the navigation of parasitic worms within hosts is characterized by a similar high diversity of strategies, as seen in their host-finding behaviour (Haas, 1994(Haas, , 2003Haas and Haberl, 1997 ;Sukhdeo and Sukhdeo, 2004), and much information will be necessary to understand the adaptive benefits of the individual behavioural responses.…”

Egy ritka zoonosis: a Schistosoma turkestanicum vérmétely által okozott cercaria dermatitis Magyarországon

“…A halak és más, vízben élő állatok különféle parazitái esetében elég gyakori a perkután fertőzési mód, és ez sok bennük élő mételyfaj (Trematoda) lárvájánál is előfordul [1,2]. Az evolúció folyamán a laposférgek közé tartozó mételyek néhány faja megőrizte a bőrön át történő fertő-zés képességét még abban az esetben is, ha szárazföldi gerincesekben telepedett meg.…”

“…A csillós lárvának órákon belül be kell furakodnia egy számára megfelelő köztigazdának alkalmas vízi-csigába, különben elpusztul. Ezért nagyon aktívan úszkál, keresi a csigákat, és minden általa alkalmasnak vélt csigába igyekszik behatolni [2,5].…”

“…Noha a métellyel fertőzött csiga hosszú időn át, csoportokban bocsátja ki magából a cercariákat, az egyes cercariapéldányok rövid élettartamúak, ezért sietniük kell, hogy tovább tudjanak fejlődni. Megfelelő gerinces gazdájuk testanyagaihoz né-miképp hasonló vegyületek érzékelése esetén igyekeznek behatolni az azt kibocsátó bármilyen objektumba, és ez gyakran a végzetüket okozza [2]. Gazdafelismerő képes-ségük csekély hatékonyságát ellensúlyozza, hogy igen nagy számban képződnek a csigákban, tehát ez a straté-gia előnyös a métely fennmaradása szempontjából.…”

History of echinostomes (Trematoda)

“…Extensive work has been done in relation to the host-finding processes of free-living parasite larval stages, especially by Nollen and co-workers and Haas and co-workers. These studies have allowed workers to identify the signals that determine the location and identification of the host by the miracidia and cercariae (Haas, 1994;Haas et al, 1995;Korner and Haas, 1998a, b;Meece and Nollen, 1996;Haberl et al, 2000;Loy et al, 2001;Muñoz-Antoli et al, 2003).…”