Az elkerülés mint folyamat – az elkerülés kérdőív bemérése 15 és 18 évesek körében

Abstract

Az elkerülés (avoidance) a személyközi -szociális, interperszonális, társas -problémák megoldásának (social problem solving), a konfliktuskezelésnek (conflict management), illetve a stresszel való megküzdés (coping) egyik módja, ami igen sok formában (pl. halogatás, kilépés a helyzetből, negligálás) nyilvánulhat meg (pl. D'Zurilla, Nezu, & Maydeu-Olivares, 2002;D'Zurilla & Nezu, 2007;Ubinger, Handal, & Massura, 2012). A problémamegoldás, a konfliktuskezelés és a megküzdés jellemzőinek feltárására használt kérdőívek közös sajátossága, hogy az elkerülésre főként mint a megoldási folyamat eredményére tekintenek, azt mint folyamatot kevésbé vizsgálják. Ugyancsak fontos jellemzőjük, hogy csak néhány elkerülésformát vizsgálnak, melyek többnyire egy faktort alkotnak, ebből adódóan az egyes formákról külön-külön, valamint kapcsolataikról nem nyújtanak részletes képet. A kizárólag az elkerülést mérő eszközök legtöbbje szintén csak néhány forma jellemzőjének feltárására alkalmas (pl. Roskos, Handal, & Ubinger, 2010;Ubinger et al., 2012).A mérőeszközök kidolgozóinak döntő többsége szerint az elkerülés alapvetően inadekvát (diszfunkcionális) megoldási, megküzdési mód, ám hangsúlyozzák, hogy vá-lasztása nem minden esetben tudatos, illetve nagymértékben személy-és helyzetfüggő (pl. Frauenknecht & Black, 2009), így csak ezeket figyelembevéve állapítható meg, hogy az elkerülés az adott szituációban pozitív vagy negatív az egyén és környezete számára. Csak néhány modellben jelenik meg az elkerülés preventív jellege, illetve kevés kérdő-ívvel lehet mérni adekvátnak tekinthető formáit, például az erőgyűjtés érdekében tett halogatást (pl. Elliot, Eder, & Harmon-Jones, 2013;Lazarus & Folkman, 1986).A tanulmányban ismertetett munka célja egy serdülőkortól alkalmazható kérdőív (Elkerülés kérdőív) kidolgozása, valamint 15 és 18 évesek (N=490) körében való bemé-rése volt. Arra törekedtünk, hogy a kérdőívvel az elkerülés minél több formája mérhető, valamint ezek kapcsolódási rendszere feltárható legyen -ehhez az elkerülést folyamatként értelmeztük, ez a megközelítés adta a kérdőív kidolgozásának elméleti keretét. A kérdőívvel végzett vizsgálatok adatai jelentős segítséget nyújthatnak az elkerülés termé-szetének komplexebb megértéséhez, valamint alapjai lehetnek a problémamegoldásra, ezen belül az elkerülésre fókuszáló segítő-fejlesztő programok kidolgozásának.

Az észlelt tanulmányi sikeresség és az iskolai jóllét pszichológiai erőforrásainak összefüggései középiskolás diákok körében

“…Magyarországi, serdülőkorúakkal végzett vizsgálatok (pl. Kasik, 2015;Kasik & Gál, 2017;Kasik, Guti, Tóth, & Fejes, 2016) eredményei szerint 10-11 éves kortól egyre jellemzőbb a negatív orientáció, csökken a pozitív viszonyulás. A negatív viszonyulás leginkább a 13-15 évesekre és a lányokra jellemző, az elkerüléssel való kapcsolata 13-14 éves kortól fokozatosan erősödik.…”

“…Eszerint a megközelítő stratégiák az egyént a stresszor felé aktivizálják, míg az elkerülő stratégiák a stresszortól távolítják. Ugyanakkor a jelen vizsgálatban kapott eredmények összecsengenek a szociálisprobléma-megoldás módjainak évfolyamok közötti mintázataival, a racionalitás és az elkerülés növekedésével, azonban e tényezők öszszefüggéseit nem vizsgáltuk, és természetesen le kell szögeznünk, hogy annak ellenére, hogy a szociálisprobléma-megoldás és a megküzdés fogalmai között van átfedés, semmiképpen nem tekinthetjük ezeket azonos konstruktumoknak (l. Kasik et al, 2016).…”

A versengés és a tanulás kulturális beágyazottsága és a migráció hatása a konceptualizációra

“…Fülöp (2009b) magyar, japán és kanadai egyetemisták győzelemre és vesztésre adott reakcióinak összehasonlítása során azt találta, hogy a magyar egyetemisták kapcsolták a győzelemhez a legtöbb negatív érzelmet. A győzelemhez legpozitívabban a kisiskolások viszonyulnak (Sándor és mtsai, 2010;Kasik, 2010), 12 éves kortól a pozitív érzelmek mellett a győzelemhez társuló félelem is megjelenik (Kasik, 2010).…”