Background & AimsBrain death-associated inflammatory response contributes to increased risk of impaired early liver allograft function, which might be counterbalanced by steroid pretreatment of the organ donor. The aim of this randomized controlled trial was to elucidate whether steroid pretreatment of liver donors improves early liver allograft function, prevents rejection and prolongs survival.MethodsA placebo-controlled blinded randomized clinical trial was performed in three different centers in Austria and Hungary between 2006 and 2008. Ninety deceased organ donors received either 1000 mg of methylprednisolone or placebo 6 h before recovery of organs. The primary end point was the concentration slope of transaminases within the first week. The secondary end point included survival and biopsy-confirmed acute rejection (BCAR) within 3 years after transplantation.ResultsOf the 90 randomized donors, 83 recipients were eligible for study. The trajectories of ALT and AST were not different between treatments (p = 0.40 and p = 0.13, respectively). Eight subjects died in the steroid and 13 in the placebo group within 3 years after engraftment (RR = 0.63 95% CI [0.29, 1.36], p = 0.31). Eleven recipients experienced biopsy-confirmed rejection (BCAR) in the steroid and 11 in the placebo group (RR = 1.02 95% CI [0.50, 2.10], p = 1.00). No effect modification could be identified in the predefined strata of donor age, sex, cold ischemic time, and cause of donor death.ConclusionsSteroid pretreatment of organ donors did not improve outcomes after liver transplantation.

Our findings reflect the importance of metabolic factors in hepatic steatosis. The strongest independent covariate was BMI.

An early HCV recurrence can be expected in case of an older donor, with a marginal or fatty liver graft transplanted with a higher transfusion need and having an acute rejection treated with steroid bolus in the postoperative period. The protocol of the postoperative antiviral treatment differs from the average: the so-called "stop-rule" cannot be applied, since less then 10% of the recipients are expected to turn to HCV-PCR-negative due to the immunosuppression. The combined interferon + ribavirin treatment is maintained in spite of RNA-positive state, further, a second or third course of treatment might also be applied. The prolonged and--in case if necessary--repeated antiviral treatment prevents fibrosis, and therefore rate of retransplantation need. The better is the general state of the patient the results of a secondary liver transplantation are better as well. MELD-score can help to set the exact timing for a re-OLT.

Background and Aim: Management of hepatitis C virus (HCV) recurrence is a major challenge after liver transplantation. Significant dysregulated expression of HCV receptors (i.e. claudin-1, occludin, tetraspanin CD81, scavenger receptor type B1) has been shown recently during HCV infection. This might facilitate hepatocytic entry and reinfection of HCV. MicroRNAs (miRs) play role in the regulation of gene expression. We aimed to characterize miR expression profiles related to HCV infection and antiviral therapy in adult liver transplant recipients, with special emphasis on miRs predicted to target HCV receptors. Methods: Twenty-eight adult liver transplant recipients were enrolled in the study. Paired biopsies were obtained at the time of HCV recurrence and at the end of antiviral treatment. MiRs for HCV receptors were selected using target prediction software. Expression levels of miR-21, miR-23a miR-34a, miR-96, miR-99a*, miR-122, miR-125b, miR-181a-2*, miR-194, miR-195, miR-217, miR-221, and miR-224 were determined by reverse transcription-quantitative polymerase chain reaction. Results: miR-99a* and miR-224 expressions were increased in HCV recurrence samples, while miR-21 and miR-194 were decreased in comparison to normal liver tissue. Increased expressions of miR-221, miR-224, and miR-217 were observed in samples taken after antiviral therapy when compared with HCV recurrence samples. High HCV titer at recurrence was associated with higher level of miR-122. Conclusions: Samples at recurrence of HCV and after antiviral therapy revealed distinct HCV-related miR expression profiles, with significant dysregulation of those miRNAs potentially targeting mRNAs of HCV receptors. In particular, miR-194 and miR-21 might be involved in the regulation of HCV receptor proteins' expression during HCV infection and antiviral therapy.

No abstract

Prophylaxis with hyperimmune gammaglobulin and/or oral ganciclovir significantly reduces CMV infection and disease. Prophylaxis with ganciclovir was significantly more effective than hyperimmune gammaglobulin monoprophylaxis, and more cost effective than combined prophylaxis.

Magyarországon 70 000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, nagyobbik részük nem tud a fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az élet-minőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban dominálóan 1-es genotípussal fertőzött, korábban terápiában nem részesült betegek 40-45%-a, a korábban sikertelenül kezeltek 5-21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba (boceprevir és telaprevir). A készítmények -az előrehaladott stádiumban lévő májbeteg számára -2013 májusa óta hazánkban is fi nanszírozottá váltak. 2013 és 2015. február között újabb direkt ható antivirális szerek kerültek törzskönyvezésre. Ezek kombinációival rövidebb időtartamú (8-24 hetes), 90% feletti gyógyulási arányt biztosító interferonmentes kezelés válik lehetővé. A kezelés indikációja -az ellenjavallatok kizárása után -a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfi brosis mértéke (stádium) határozza meg. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív elasztográfi ás és validált biokémiai fi brosistesztmódszerek alkalmazhatók. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. Hazánk-ban az Egészségügyi Alapból történő kezelés engedélyezéshez kötött. A szakmailag indokolt kezelés fi nanszírozási korlátok miatt csak a betegek egy részénél kerül engedélyezésre. A sorrend alapja az úgynevezett Prioritási Index. Ez a májbetegség stádiuma mellett fi gyelembe veszi a betegség aktivitását, progresszióját, a kezelés sikerességének vár-ható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Az egyes betegcsoportokban használható készítmé-nyeket az egy beteg meggyógyításához szükséges átlagos kezelési költség alapján a fi nanszírozóval egyeztetett, idő-szakosan aktualizált fi nanszírozási algoritmus határozza meg. A lehetőségek határai között előnyt élveznek a nagy hatékonyságú és biztonságos interferonmentes, illetve a rövidebb időtartamú kezelések. Az interferonalapú terápiára alkalmatlan betegek interferonmentes kezelése külön keretből, külön Prioritási Index alapján történik, a szóba jövő gyógyszerek költséghatékonyságának fi gyelembevételével.

Selecting suitable candidates for liver transplantation is the most challenging task of pre-transplant evaluation. In addition to somatic assessment, psychosocial evaluation has been proven important in identifying patients at high risk of potential failure. The Transplant Evaluation Rating Scale (TERS) is a widely used rating instrument for the assessment of psychosocial risk factors before liver transplantation. The aim of this study was to explore the predictive value of TERS for mortality in liver transplant patients before and after transplantation. The medical records of patients referred for psychiatric evaluation before liver transplantation between 2003 -2013 were analysed. Administering TERS was part of the pre-transplant evaluation. The TERS scores of patients who died before and after transplantation were compared with those who survived following transplantation. One hundred and sixteen patients were referred for pre-transplant psychiatric evaluation. Patients with successful liver transplants scored significantly lower on TERS than those who died before transplantation (30.65 ± 6.06 vs. 34.75 ± 8.25, p = .031). Patients who died after transplantation scored significantly better on TERS than those who died before transplantation (28.79 ± 2.81 vs. 34.75 ± 8.25, p = .003). There was no significant difference between the deceased and surviving transplanted patients' TERS scores (28.79 ± 2.81 vs. 31.19 ± 6.66, p = .365). TERS appears to be a suitable rating instrument to help select candidates who have higher chance to survive prior to transplantation but it could not predict post-transplant mortality.