The degree of conversion (DC) and the released bisphenol A diglycidyl ether dimethacrylate (BisGMA), triethylene glycol dimethacrylate (TEGDMA) and urethane dimethacrylate (UDMA) monomers of bulk-fill composites compared to that of conventional flowable ones were assessed using micro-Raman spectroscopy and high performance liquid chromatography (HPLC). Four millimeter-thick samples were prepared from SureFil SDR Flow (SDR), X-tra Base (XB), Filtek Bulk Fill (FBF) and two and four millimeter samples from Filtek Ultimate Flow (FUF). They were measured with micro-Raman spectroscopy to determine the DC% of the top and the bottom surfaces. The amount of released monomers in 75% ethanol extraction media was measured with HPLC. The differences between the top and bottom DC% were significant for each material. The mean DC values were in the following order for the bottom surfaces: SDR_4mm_20s > FUF_2mm_20s > XB_4mm_20s > FBF_4mm_20s > XB_4mm_10s > FBF_4mm_10s > FUF_4mm_20s. The highest rate in the amount of released BisGMA and TEGDMA was found from the 4 mm-thick conventional flowable FUF. Among bulk-fills, FBF showed a twenty times higher amount of eluted UDMA and twice more BisGMA; meanwhile, SDR released a significantly higher amount of TEGDMA. SDR bulk-fill showed significantly higher DC%; meanwhile XB, FBF did not reach the same level DC, as that of the 2 mm-thick conventional composite at the bottom surface. Conventional flowable composites showed a higher rate of monomer elution compared to the bulk-fills, except FBF, which showed a high amount of UDMA release.

A tanulmány a huszadik századi történelmi traumák önéletrajzi művekben való megjelenítését vizsgálja. Érdeklődése a széles vizsgálati anyagot kínáló témának egy sajátos részterületére irányul, mégpedig a történelmi, politikai okok miatt szülőföldjüket elhagyni kényszerülő szerzők autobiográfiáit elemzi. Ezeknek a műveknek a különlegessége nem csupán a történelmi trauma irodalmi feldolgozásának poétikájában rejlik, hanem a kultúraközi identitás több nézőpontú vizsgálatában. Z. Varga Zoltán írása a problematikát a Magyarországot kilencéves korában elhagyó, később az Egyesült Államokban jelentős akadémiai karriert befutó Susan Rubin Suleiman Budapest Diary című művében vizsgálja. A szülőföldjére felnőttként visszatérő szerző műve nemcsak a múlt eltemetésének kollektív történelmi traumákhoz kötődő okait kutatja, hanem az identitás regionális összetevőinek, a kelet-közép európaiságnak kulturális másságként való feltárását is megkísérli. A saját és az idegen együttes nézőpontja a személyes élettörténetre, a szülőkhöz és a gyermekkorhoz való viszony megértésére is kihat, így a múlt elbeszélt identitásként való újraírása több színtéren is zajlik.

The efficacy and tolerance of roxithromycin 150 mg b.i.d. were compared with those of erythromycin stearate 500 mg b.i.d. in patients with lower respiratory tract infections. Out of 86 patients recruited for the study, 79 were evaluable for tolerance and 76 for efficacy. These patients were evenly distributed among the 3 investigational clinics, with 26, 25 and 28 patients, respectively. The diagnosis of lower respiratory tract infections was based on clinical, laboratory, radiological and/or physical findings and, when available, bacteriological and serological findings. The duration of treatment was 10 days, with follow-up at post-treatment visits directly after treatment and 6 weeks thereafter. The clinical outcome was satisfactory with no significant difference between the drugs. More patients reporting adverse events were on erythromycin than on roxithromycin (51.3% vs 17.5%; p = 0.003). The results suggest that roxithromycin is as effective as erythromycin stearate in the treatment of lower respiratory tract infections and causes fewer adverse effects.

A tanulmány a kulturális identitás és történelmi traumák önéletrajzi művekben megjelenített összefüggéseit kutatja. A szerző a Hungarológiai Közlemények előző számában megkezdett kutatását ezúttal az 1956-ban Franciaországba emigrált, ott komparatista egyetemi karriert befutó, ám közben magyar nyelvű szépirodalmi életművet alkotó Karátson Endre Otthonok című kétkötetes önéletírásának elemzésével folytatja. Karátson műve egyszerre illeszkedik a magyar memoárirodalom társadalmi helyzetet és történelmi kontextust előtérbe helyező hagyományába, valamint a személyes élettörténetet mint az önalkotás egzisztenciális kihívását megjelenítő, megörökítő individualista válfajába. A tanulmány idegenség és otthonlét tapasztalatának sajátos, Márai művéhez hasonló képletét fedezi fel Karátson művében. Az önéletrajz értelmezése során fontos szerepet kap a Magyarországról hozott kulturális azonosságtudat megőrzésének, érvényesítésének, alakításának vizsgálata, továbbá annak feltárása, hogy miként integrálódik a magánélet intim viszonyain keresztül a szerző azonosságtudatába a befogadó francia kultúra és társadalom értékszerkezete és viselkedésmintái.