Purpose Our aim was to study the learning curve results with Paediatric Endoscopic Pilonidal Sinus Treatment (PEPSiT). Methods A retrospective observational study was performed in paediatric patients (< 18 year) with PEPSiT procedure. Complications, length of hospital stay and recurrence rate were analysed. Result In 2019, during the study period, 12 PEPSiT procedures were done. One patient was excluded from the study, because of the loss of follow-ups and two of them because of the use of the cystoscope. Intra-or postoperative complications were not found and 1/9 recurrence was observed. Length of stay was 1 day for all patients. Conclusion Although there is limited experience in PEPSiT, it seems to be a feasible procedure. The length of hospital stay is shorter than after open surgery. Further studies are needed to evaluate the long-term results with PEPSiT.

Bevezetés: A laparoszkópos appendectomiának a gyermekek esetében is számos előnye lehet a nyílt műtéttel szemben. Célkitűzés: A szerzők vizsgálni kívánták, hogy a nyílt műtétről a laparoszkópos appendectomiára történő áttérés hozott-e változást a műtéti idő, a kórházi ápolási idő és szövődmények tekintetében. Módszerek: A retrospektív, megfigyelésen alapuló vizsgálatba a 2016 és 2017 között akut appendectomián átesett, 0–18 éves betegek kerültek bevonásra. Kizárási kritérium volt az egyidejűleg történő egyéb műtét és/vagy a diagnosztikát befolyásoló társbetegség (például malignitás, Meckel-diverticulum, ovarialis folyamat), valamint a laparoszkópiával indított, de nyílt műtétbe történő konverzió. A betegeket nyílt és laparoszkópos appendectomiás csoportokba osztották. A szerzők a műtéti időtartamot, a kórházi tartózkodás idejét és a posztoperatív szövődményeket hasonlították össze. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney-tesztet, a Fisher-féle egzakt és khi-négyzet-teszteket alkalmazták. Eredmények: A vizsgált időszakban 297 appendectomia történt (nyílt : laparoszkópos = 149 : 148). A laparoszkópos eljárás műtéti ideje a „betanulási fázis” végére (2017) számottevően rövidebbnek bizonyult a nyílttal szemben (p = 0,0003). A kórházi tartózkodás rövidebbnek bizonyult laparoszkópia után (p<0,0001). Szövődmény kialakulásában nem volt különbség a nyílt és a laparoszkópos csoport (p = 0,2409) között. Megbeszélés: Tanulmányunk támogatja azon angol nyelvű nemzetközi tanulmányokat, melyek alapján egy laparoszkóppal, gyermekkorban is elvégezhető műtét eredményei a „betanulási fázist” követően nem különböznek, adott esetben jobbak, a nyílt műtét eredményeihez képest. Következtetés: A laparoszkópos appendectomia gyermekkorban is biztonságosan elvégezhető műtét. A laparoszkópos technikára a korábban csak nyílt műtétet végzett gyermeksebészek is át tudnak állni rövid tanulási időszak után. Orv Hetil. 2022; 163(25): 1001–1004.

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-pandémia miatt a gyermekkori appendicitisek kezelésében számos változás történt (laparoszkópia helyett nyílt műtét, antibiotikumkezelés). Világszerte emelkedett a szövődményes appendicitisek aránya. Célkitűzés: Munkánk során a COVID–19-járványnak a gyermekkori akut appendicitisekre kifejtett hatását szerettük volna vizsgálni: lett-e több perforált eset? Módszerek: A 2012 és 2020 között akut vakbélgyulladás miatt operált gyermekeket vizsgáltuk, külön, havi bontásban a 2020-as eseteket. A szövettani diagnózis alapján perforált és nem perforált appendicitis csoportokat alkottunk. A 2020-ban operált betegek COVID–19-statusát is rögzítettük. Statisztikai analízisre a khi2-próbát (’chi2 test for trend’) és a Fisher-féle egzakt tesztet alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált időszakban 1343 appendectomia történt, többségében nem perforált akut appendicitis miatt (1166/1343). 2015-től kezdődően a perforált esetek aránya szignifikáns emelkedést mutat (p = 0,0002). Az igazoltan COVID–19-pozitív betegek között magasabb volt a perforáltak aránya (5/8), mint az igazoltan negatív betegek között (15/92) (p = 0,0075). Megbeszélés: A nemzetközi trendeknek megfelelően 2020-ban osztályunkon is magasabb volt a perforált appendicitisek aránya, mint a korábbi években. Ez az emelkedés 2015-től tart, a pandémiával nem mutat szoros összefüggést. A perforált appendicitisek COVID–19-pozitív betegek között észlelt magas arányának okát nem ismerjük. Következtetés: További vizsgálat indokolt annak feltárására, hogy mi okozza a perforált appendicitisek COVID–19-pozitív betegek között észlelt magas, illetve 2015 óta emelkedő rátáját. Orv Hetil. 2021; 162(16): 608–610. Summary. Introduction: As a result of the COVID-19 pandemic, the management of paediatric appendicitis has changed (open instead of laparoscopic appendectomy, antibiotic treatment). The number of complicated appendicitis cases increased worldwide. Objective: Our aim was to study the effect of the COVID-19 pandemic on paediatric acute appendicitis: has there been more perforated cases? Methods: Children operated because of acute appendicitis between 2012 and 2020 were studied. Cases from the year 2020 were analysed monthly. Patients were divided into perforated and non-perforated appendicitis groups according to their histological findings. COVID-19 status of patients in 2020 was studied. Chi2 test for trend and Fisher’s exact test were used for statistical analysis. Results: In the study period, 1343 appendectomies were performed. The majority of our cases were non-perforated (1166/1343). The rate of perforated appendicitis cases has been increasing from 2015 (p = 0.0002). The number of perforated cases was higher in COVID-19 positive patients (5/8) then in negative ones (15/92) (p = 0.0075). Discussion: In line with the international trend, more perforated appendicitis cases were treated in our departement in 2020. However, this increase started in 2015, and there is no correlation with the COVID-19 pandemic. The cause of the increased number of perforated cases in COVID-19 positive appendicitis patients is unknown. Conclusion: The causes of the high proportion of perforated cases in COVID-19 positive patients and the rising rate of perforated appendicitis cases since 2015 need further studies. Orv Hetil. 2021; 162(16): 608–610.

No abstract

Összefoglaló. Bevezetés: A sinus pilonidalis nehezen kezelhető, sok szövődménnyel és recidívával járó betegség. A legtöbb műtéti eljárás többnapos kórházi kezelést, munkából vagy iskolából való hiányzást követel. Célkitűzés: Munkánk célja, hogy a PEPSiT- (pediatric endoscopic pilonidal sinus treatment) műtétek eredményességét vizsgálja. Módszer: Intézetünkben 2019–2020-ban PEPSiT-műtéten átesett, 18 év alatti betegeket válogattunk be a vizsgálatba. Kizártuk a cisztoszkóppal operált és kontrollra nem jelentkező betegeket. A szövődmények, recidívák számát, a kórházi tartózkodás hosszát, a sebgyógyulás és a hétköznapi aktivitáshoz való visszatérés idejét vizsgáltuk. Eredmények: Betegeink többsége fiú (24 fiú, 4 lány), átlagéletkoruk 15,6 év volt. 28 betegen 31 PEPSiT-beavatkozást végeztünk (3 re-PEPSiT), 6 recidíva, 1 sebgennyedés alakult ki. A betegek egy része egynapos ellátás keretében, míg a többség egy éjszaka bentfekvés után tért haza (1,74 nap ápolási idő). A hétköznapi aktivitáshoz 1,37 nap után tértek vissza, a gyógyulási idő 5,9 hét volt átlagosan. Megbeszélés: A PEPSiT-beavatkozás minimálisan invazív lehetőség, igen rövid kórházi tartózkodással. A betegek hamar térnek vissza a szokott aktivitásukhoz, a korábbi sipolyon kívül újabb műtéti seb nem alakul ki. A recidívaarány hasonló az egyéb technikákéhoz. Következtetés: A PEPSiT-beavatkozás jól alkalmazható, a recidívaarány csökkentése fontos. Orv Hetil. 2021; 162(43): 1740–1743. Summary. Introduction: The treatment of pilonidal disease is often challenging, due to frequent recurrences and adverse events. Most operative treatments require a lengthy hospital stay, and absence from school or work. Objective: We aimed towards assessing the effectivity of PEPSiT (pediatric endoscopic pilonidal sinus treatment). Method: In this study, we included patients subjected to PEPSiT from 2019 to 2020 between ages 0–18 years. Patients operated via cystoscope and patients who did not attend follow-up examinations were excluded. Adverse events, recurrences, length of hospital stay, wound healing time and return to everyday activity were assessed. Results: The majority of our patients were male (24 male, 4 female), the mean age was 15.6 years. 31 PEPSiT operations were recorded on 28 patients (3 were redo surgeries). 6 recurrences and 1 wound suppuration were documented. Some patients were treated within the confines of one-day surgery, while most of them stayed one night (mean length of stay was 1.74 days). Return to everyday activity was an average 1.37 days, and mean wound healing time was 5.9 weeks. Discussion: PEPSiT is a minimally invasive operative approach with a very short hospital stay. Patients return to everyday activity faster. New operative scarring does not happen apart from the preexisting fistula opening. Recurrence rate is similar to that of other treatment techniques. Conclusion: PEPSiT technique is applicable, however, reduction of the recurrence rate is important. Orv Hetil. 2021; 162(43): 1740–1743.