The results of the Observational Study on Cognitive function And Systolic Blood Pressure Reduction are supportive of the proposition that antihypertensive therapy based on drugs that target the renin-angiotensin system is associated with preservation of cognitive function.

The plasma level of endotoxin was determined in 116 healthy blood donors. After a routine physical and laboratory investigations the endotoxin level was determined with Limulus amebocyte lysate assay (LAL-test) by the chromogenic kinetic method of Bio-Whittaker Co. (USA). Its sensitivity was 0.005-50 EU/ml. The plasma level of endotoxin in most of the healthy donors was less than 1 EU/ml (in the range of 0.01-1.0 EU/ml), but always measurable. The average +/- S.D. was 0.128 +/- 0.215 EU/ml. Because of the high standard deviation and high range of values, the data were distributed into two groups with the means of 0.05 +/- 0.022 EU/ml and 0.294 +/- 0.186 EU/ml. The difference between the groups was significant (p < 0.001). In conclusion, endotoxin can be measured in plasma of healthy individuals.

Since Kerr described programmed cell death (apoptosis) as a process distinct from necrosis, there have been many studies of apoptosis in disease, especially of immunological origin. Because cardiac myocytes are terminally differentiated cells, they have typically been assumed to die exclusively by necrosis. However, during the last decade this view has been challenged by several studies demonstrating that a significant number of cardiac myocytes undergo apoptosis in myocardial infarction, heart failure, myocarditis, arrhythmogenic right ventricular dysplasia, and immune rejection after cardiac transplantation, as well as in other conditions of stress. These are potentially relevant observations, because apoptosis--unlike necrosis--can be blocked or reversed at early stages. Specific inhibition of this process may confer a considerable degree of cardioprotection, but requires a thorough understanding of the underlying mechanisms. Recent progress includes a better understanding of the importance of mitochondria-initiated events in cardiac myocyte apoptosis, of factors inducing apoptosis in heart failure and during hypoxia, and of the dual pro-apoptotic and anti-apoptotic effects of hypertrophic stimuli such as beta-adrenoceptor agonists, angiotensin converting enzyme inhibitors, nitric oxide and calcineurin. The investigation of cytoprotective and apoptotic signal transduction pathways has revealed important new insights into the roles of the mitogen-activated protein kinases p38, extracellular signal regulated kinase and c-Jun N-terminal kinase in cardiac cell fate. Our present review focuses on the intracellular signal transduction pathways of cardiac myocyte apoptosis and the possibility of specific inhibition of the process.

Based on our findings, we conclude that the metabolic profile of indapamide is very similar to the metabolically neutral and well-documented metabolic profiles of the calcium-channel blocker amlodipine and the vasodilator β-blocker carvedilol and that all the combinations studied had similar beneficial effects on the main metabolic parameters. The favorable changes of metabolic parameters are because of the discontinuation of active substances (e.g., conventional thiazides, second-generation β-blockers) used in the previous therapy, which were associated with unfavorable metabolic effects, and to the increase in the ratio of administered lipid-lowering drugs and oral antidiabetic drugs.

Közel 6 évtizede állnak a rendelkezésünkre a béta-blokkolók, amelyeket számos indikációs körben eredményesen alkalmazhatunk. Az elmúlt sok év alatt nagy számban ismerhettünk meg béta-blokkoló tulajdonsággal bíró készítményemarkánsan befolyásoló tulajdonságokkal (szelektivitás, hatástartam stb.) rendelkeznek, amelyek élesen megkülönbözkatecholaminaemia mértéke. Ez utóbbi pedig a kóros vérnyomás-emelkedés kialakításában/fenntartásában számos pertónia hátterében gyakran kimutatható kórosan fokozott szimpatoadrenális és renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer aktiváció célzott és eredményes gátlását érhetjük el.

No abstract

No abstract

A szerzők egy 63 éves férfi beteg esetét mutatják be, akinél tüdőfi brosist, az arc bőrének kékesszürke elszíneződését, valamint szemészeti eltéréseket észleltek. A tünetek, illetve panaszok amiodaron szedésével függtek össze. Az amiodaronkezelés során gyakran jelentkező pajzsmirigybetegség (thyreoiditis, hyperthyreosis vagy hypothyreosis) a betegnél nem igazolódott. Az esetismertetéssel a szerzők az amiodaronkezelés mellékhatásaira kívánják felhívni a fi gyelmet. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2043-2047 Kulcsszavak: amiodaron, bőreltérés, tüdőfi brosis, hyperthyreosis, hypothyreosisThe "blue man"The authors present the case of a 63-year-old man who was evaluated for symptoms of lung fi brosis, blue face and epithelopathy affecting both eyes. All these symptoms could be attributed to the adverse effects of amiodarone. Thyroid disorders, which are the most common side-effects of amiodarone treatment were absent. The authors want to draw attention to the potential side effects of amiodarone. Rövidítések AIT = amiodaron indukálta hyperthyreosis; ARDS = akut respirációs distressz szindróma; ATPO = tireoperoxidáz elleni antitest; BNP = brain natriuretic peptide; IL-6 = interleukin-6; LDH = laktátdehidrogenáz; pCO 2 = parciális szén-dioxidnyomás; pO 2 = parciális oxigénnyomás; TSH = pajzsmirigyserkentő hormon Az amiodaron 95%-ban plazmafehérjéhez kötődő, erő-sen lipofi l, májban metabolizálódó, széles körben alkalmazott, igen hatásos antiaritmiás szer. Lipofi l tulajdonságának köszönheti hosszú fél életidejét, így telítődózist követően a gyógyszer felfüggesztése után 50-100 napot vesz igénybe a szervezetből való kiürülése. Az amiodaron a késői befelé rektifi káló káliumcsatornák gátlása mellett a nátrium-, kalcium-és adrenerg receptorok gátlásával fejti ki hatását a szívizom depolarizációjára és repolarizációjára. Komplex hatásmechanizmusának köszönhetően kiválóan alkalmas a ventricularis és supraventricularis aritmiák kezelésére. Nem szabad elfeledkezni azonban a szer toxikus hatásáról; mellékhatásprofi lja igen széles és több szervet érinthet. A mellékhatások gyakorisága a kumulatív dózissal arányosan nő, de alacsony (100 mg/nap) fenntartó dózis esetén is számol-nunk kell velük. EsetismertetésA 63 éves férfi nyugalmi és terhelésre fokozódó dyspnoe miatt került felvételre a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájára. Távolabbi anamnézisében trauma kapcsán splenectomia, 24 éve kezelt hypertonia és epekő miatt végzett cholecystectomia szerepeltek. Klinikai felvételét megelőzően 5 évvel pitvarfi brilláció miatt hospitalizációjára került sor, amikor propafenonnal megkísérelt sikertelen gyógyszeres cardioversiót követően