Elméleti háttér: Az optimizmus pszichológiai vizsgálata során számos kutatás tárt fel össze-függéseket az optimizmus és a mentális, valamint a fizikai egészségmutatók között. Az optimizmus fogalma olyan összetett konstruktum, amelyet legtöbb kutató a jövõre irányu-ló pozitív elvárások összességeként értelmez; de az irreális, szituációspecifikus optimizmus és a remény is a tágan értelmezett optimizmushoz kapcsolható fogalmak. Az optimizmus emlõdaganatos betegeknél számos esetben alacsonyabb szorongásszinttel, kevesebb distresszel és magasabb érzelmi jól-léttel, társas támogatottsággal és poszttraumás növeke-déssel jár együtt. Cél: Emlõdaganatos betegek és egészséges kontrollszemélyek elmúlt év-ben és eddigi életük során tapasztalt lelkiállapotának, valamint optimista-pesszimista attitûdjeinek feltárása és összehasonlítása. További célunk volt a betegek ötéves utánköve-tése során az optimista-pesszimista attitûd túléléssel való összefüggéseinek vizsgálata. Távlati célunk, hogy eredményeinkkel hozzájáruljunk a daganatos betegségek prevenció-jához és a gyógyítás hatékonyabbá tételéhez. Módszer: Kutatásunk során strukturált in terjút használtunk mérõeszközként (Komplex Strukturált Interjú emlõdaganatos betegek részé-re), 28 emlõdaganatos és 28 egészséges kontrollszemély bevonásával. Az interjúk során adott válaszokat a "lehorgonyzott elmélet" (grounded theory) tartalomelemzési módszer alapján kidolgozott kategóriarendszer mentén elemeztük. Eredmények: Eredményeink szerint mindkét csoport jó lelkiállapotról számolt be, ami az eddigi életet illeti, de az elmúlt év során tapasztalt lelkiállapot és optimista attitûd tekintetében szignifikáns különbség volt tapasztalható a két csoport között: lelkiállapotban a daganatos betegek kárára, optimizmusban viszont a betegek javára (p = 0,022, illetve p = 0,003). Az ötéves utánkövetés eredményei nem mutattak szignifikáns összefüggést az optimista-pesszimista attitûd és túlélés között. Következtetések: A daganatos betegek szignifikánsan rosszabb lelkiállapotuk Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 (2014) 2, 85-108