“…Ehelyett egy jóval inkább kritikai kutatási irány látszik kibontakozni, amely a mobilitási pályák elemzése helyett/mellett azoknak a mobilitási rezsimeknek az elemzésbe való beemelését hangsúlyozza, amelyek kondicionálják, korlá-tozzák és különböző nemzetbiztonsági politikákra hivatkozva, nemkívánatossá teszik a (prekárius) romák térbeli mozgását (Yildiz-De Genova 2017, van Baar 2017, Kóczé 2017. A főleg terepmunka módszerével tájékozódó kutatások másik fő jellemzője, hogy úgy vélik, a migráció fogalmát újra kell gondolni a mobilitás nyelvezetén keresztül (Glick-Schiller-Salazar 2013, Kalir 2013, Acuna 2016, Nagy 2016, Ciasci 2017, McNevin 2014. Borsodi tereptapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy a mobilitás fogalma pontosabban jelöli azt a térbeli mozgást, amit az iskolázatlan, szegény romák, állandó készenlétben a kínálkozó lehetőségek megragadására (Grill 2016), az elmúlt években bejártak: az Európán belüli újfajta (ingázó) gyári vendégmunkás rendszer részeként, vagy Kanadában menekültként, majd onnan haza deportálva, többnyire Angliában alkalmi munkásként -válaszul arra a szélesebb társadalmi átalakulásra, amelyet több interjú alanyunk egyöntetűen úgy fogalmazott meg, hogy "cigányként nincs az embernek jövője Magyarországon".…”