Az ammónia kibocsátásának csökkentése és a nitrogénmenedzsment problémája napjainkban

Abstract

Az ammónia (NH3) a nitrogéntartalmú szerves vegyületekből, elsősorban a karbamid ésa fehérjék biológiai lebontásakor jön létre. A mezőgazdasági eredetű kibocsátások közvetlenül és közvetve az állati emésztőrendszerből, a trágya tárolásából és a talajból származhatnak. Az állattartó telepekből származó kibocsátásokra az állatfajok, a takarmány (N-kiválasztás hatása), az épület jellemzői (padló, szellőzés, hőmérséklet) és a trágya tárolása (külső hőmérséklet, a lefedettséghez használt anyag) hatással vannak. Az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló 2284/2016-os, napjainkban is hatályos EU irányelv 2010-től kezdődően állapítja meg a kapcsolódó határértékeket. Ezen irányelv Magyarország tekintetében többek között (kéndioxid, nitrogén-oxid), előírja az ammónia kibocsátásának a csökkentését, amely az agrár-ágazat szempontjából a legjelentősebb. Az előírt határértékek a 2005-ös értékekhez viszonyítva 2020-ra 10%-os, míg 2030-ra 32%-os csökkentést jelentenek. Összegezve, az ammónia mitigációja (csökkentése) globális méretű, agrárágazati probléma. Kutatásommal egy átfogó képet kívánok alkotni a jelenleg hatályos kibocsátás-csökkentési szabályozásról nemzeti és nemzetközi szinten. A publikáció egy szakirodalmi áttekintést kíván adni az ammónia-emisszió csökkentésével foglakozó nemzetközi tudományos értekezésekről.