A májbetegségek kialakulásának új szempontjai – különös tekintettel az autophagiára és a mikro-RNS szerepére

Abstract

Absztrakt: Az autophagiának fontos szerepe van a sejtműködés egyensúlyának fenntartásában. Aktivitásának csökkenése kulcsfontosságú különböző májbetegségek kialakulásában és progressziójában. A csökkent autophagia hozzájárul a sejtek elzsírosodásához, az endoplasmaticus reticulum stressz fokozásához és a májbetegség előrehaladásához nem alkoholos eredetű zsírmájban. A krónikus alkoholfogyasztás gátolja az autophagiát. Alfa-1-antitripszin-hiányban az autophagia hozzájárul az endoplasmaticus reticulumban lerakódott kóros fehérjék lebontásához. A hepatitis C- és B-vírusok felhasználják az autophagiát saját replikációjukhoz. A hepatitis C-vírus nem strukturális 5A és 5B fehérjéi serkentik az autophagosoma-képződést. A mikro-RNS-ek a génexpresszió módosításával szerepet játszanak számos fiziológiás és patológiás folyamatban, így az autophagia szabályozásában is. A mikro-RNS-122 a HCV-replikációban játszik szerepet. HBV-fertőzésben a mikro-RNS-ek befolyásolják a sejthalált, a DNS-károsodást, a vírus rekombinációját és a sejten belüli jelátvitelt. Nem alkoholos eredetű zsírmájban a mikro-RNS-122 a zsír- és szénhidrát-anyagcserén keresztül fejti ki hatását. Alkoholos májbetegségekben a mikro-RNS-ek az oxidatív stressz és a szabadgyök-képződés útján befolyásolják a betegséget. A mikro-RNS-ek hatással vannak az autophagiára, és az autophagia is befolyásolja a mikro-RNS-ek expresszióját. Kölcsönhatásuk megismerése közelebb visz a májbetegségek kialakulásának megértéséhez. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1449–1455.

Keresztény értékrend hatása az ápolói hivatásra, a gyökerektől napjainkig

“…Természetesen az osztály jellege is meghatározó a jelenség kialakulásában: legnagyobb fokú az érintettség az intenzív osztályon dolgozó ápolóknál, őket követik a krónikus osztályokon dolgozók, a legkevésbé veszélyeztetett populációt az aktív osztályokon dolgozó ápolók jelentik. Feltételezhető, hogy az intenzív terápiás osztályok dolgozói napi rendszerességgel megélnek olyan helyzeteket, melyeket képtelenek megoldani, ugyanakkor mindennapos a szenvedés látványa, a halál tényével való megbirkózás (Kelly és Cross, 1985;Norbeck, 1985;Pálfi, 2003;Pálfi, 2008). Jelzéseik szerint a legjelentősebb stresszt kiváltó, és egyben a kiégés szempontjából is fontos tényezők a következők: a halállal való mindennapos szembesülés, a sürgősségi helyzetek halmozódása, a hibátlan munkavégzésre ösztönző nagy külső és belső nyomás, illetve a kevés sikerélmény (Némethné, 2001).…”

“…Kiemelendő, hogy a kórházi osztály ellátási formája és a főálláson túli munkatevékenység szintén szignifikáns összefüggést mutat a kiégettséggel (Pálfi, 2008), hasonlóan a pályaelhagyás gondolatához (Pálfi, 2003;Pálfi, 2008). Természetesen azok a dolgozók, akik magukat kifejezetten fáradtnak érzik, gyakrabban gondolnak a pályaelhagyásra (Némethné, 2001), az ápolói létszám további csökkenése azonban az egészségügy jelenlegi állapotában katasztrófát idézne elő.…”