A magyar városhálózat tudásalapú megújító képessége az ezredfordulón

Abstract

A hazai városhálózat kutatása a kilencvenes évek elejétől új lendületet vett. A rendszerváltozás alapvetően átformálta a hálózat egészét. Új funkciók jelentek meg, amelyek a városi gazdaságokat átrendezték, egyes korábbi alakító és meghatározó gazdasági bázisok leépültek, míg mások, esetleg eddig ismeretlenek viszont megjelentek. A városi jogállással rendelkező települések száma is ugrásszerűen megnőtt. Nemcsak a számszerű növekedés jellemezte a városhálózatot, hanem annak egységei között látványos verseny indult meg, mivel a szerepkörök megkövetelték, hogy maguk a városok is új kínálati elemeket alakítsanak ki a befektetőknek, a betelepülni vágyóknak. Tanulmányunkban a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok és az általunk gyűjtött különböző innovációs mutatók alapján feltérképezzük a hazai városhálózat jelenlegi megújuló képességének belső szerkezetét, klaszter struktúráját. Lokalizáljuk a vezető szerepkörű centrumokat és alcentrumokat. Egyszerűbb formában feltárjuk a folyamatok mögötti területi egyenlőtlenségeket is úgy, hogy szem előtt tartjuk a korábbi politikai rendszerből örökölt adottságokat és a rendszerváltozásból fakadó transzformációs tendenciákat is.

Vidéki nagyvárosaink gazdaságának összehasonlító elemzése

“…Az ezredforduló után, abszolút arányt és relatív fejlettséget egyaránt megjelenítő gazdasági és társadalmi mutatókra támaszkodó, évtizedes különbséggel megismételt faktor-és klaszterelemzések a városhálózat stabilitását jelzik. Mintegy 50-60 megújulásra képes nagy-, közép-és kisvárost azonosítottak, melyek közül Budapest után négy komplex szerkezetű, erős innovációs potenciállal, képzett munkaerővel, de korlátozott gazdasági súllyal rendelkező regionális központ (Debrecen, Pécs, Szeged, Miskolc), illetve három erősebb gazdasági bázisú, de humánerőforrás-és innovativitási mutatóiban gyengébb település (Győr, Székesfehérvár, Kecskemét) emelkedett ki (Rechnitzer-Csizmadia-Grosz 2004, Rechnitzer-Páthy-Berkes 2014.…”

A közfoglalkoztatás jelentősége Borsod-Abaúj-Zemplén megye rurális településein

“…Az Észak-magyarországi régióban a 2000-es évektől kezdődően az egymástól elszigetelten, de egyszerre futó regionális politikai és foglalkoztatáspolitikai kezelési mód nem váltotta be a reményeket. Nemhogy csökkent volna, de a növekvő ráfordítások mellett is tovább növekedett a más régióktól való lemaradás (Rechnitzer et al 2004;Lengyel, Fenyővári 2010). A vállalkozások foglalkoztató képességét sem sikerült javítani.…”

A magyar városhálózat stabilitása és változása

“…Végül, de nem utolsósorban témánk szempontjából meghatározó kérdések a városhálózat alakításában az innovációk, a megújítások megjelenése, illetve az azokat jellemző tényezők és a szerkezetet alakító további faktorok (gazdaság, társadalom, népesség, intézmény) kapcsolata, kölcsönös egymásrautaltsága (Grosz, Rechnitzer 2005;Lengyel, Rechnitzer 2000;Rechnitzer 1993;Rechnitzer, Csizmadia, Grosz 2004). A kapcsolatelemzések lehetőséget adtak arra, hogy típusokat határoljunk le, keresve azokat az összetartozó, azonos fejlődési pályát mutató városokat, amelyekben a vizsgált tényezők sokasága valamilyen mértékben egyezik, s ezzel hasonló szerepük lehet a hálózat egészének alakításában, de a térszerkezet formálásában is.…”