No abstract

No abstract

The Pannonian Basin consists of several deep sub-basins separated by uplifted basement highs. One of the largest and deepest sub-basins is the Be Âke Âs Basin in SE Hungary which is surrounded to the north by several crystalline domes. Of these, the Szeghalom Dome is the best known petrologically, and has been used for studying the Neogene exhumation history of the area.On the basis of metabasite bulk chemistry, the Szeghalom Dome can be subdivided into four distinct zones, the borders of which correspond closely to geophysical anomalies. The four zones exhibit different pre-Variscan and Variscan pressure±temperature± time (P±T±t) histories. In zone I, high-pressure relics (600 C, >12 kbar) occur. Peak-metamorphic conditions of the main Barrovian overprint were c. 700 C and 6 kbar, and amphibole K/Ar ages scatter around 260 Ma. Zone II shows similar characteristics, with the formation of anatectic granite at peak conditions. K/Ar ages are as low as 220 Ma. Zones III and IV show similar evolution to each other with high-grade Barrovian relics (700 C), peak metamorphism at 570 C and amphibole ages of 300 Ma.Throughout the dome, ®ngerprints of a three-fold Neogene tectonic evolution can be observed. An early detachment fault formed quartz±feldspar±mylonite in zone IV, while chloritic breccia developed at the border of zones II and III. Following the thermal subsidence phase of the basin evolution, the area was dominated geodynamically by the reactivation of older strike-slip fault systems. These movements were responsible for the horizontal transport of the crystalline blocks at both the southern and northern¯anks of the dome.

No abstract

A hozzáférhető fúrómaganyag mennyiségének növekedésével, valamint a kőzettani módszerek fejlődésével párhuzamosan az elmúlt évtizedekben alapvetően megváltozott a modellünk az Alföld metamorf képződményekből álló medencealjzatáról. A korábbi egyveretű, statikus aljzat kép helyét egy nagyon eltérő metamorf fejlődéstörténetű egységekből álló, tarka mozaik vette át. Ez a kőzettani sokszínűség az 1960-as évekig feltételezett merev, „köztes tömeg” elképzeléssel szemben a variszkuszi orogenezis óta a szerkezeti mozgásokban aktív szerepet játszó metamorf litoszféra dinamikájának eredményeként alakulhatott ki. Dolgozatunkban nyolc aljzati mintaterületen mutatjuk be a felépítő fő metamorf képződményeket, azok evolúcióját, valamint térbeli kapcsolatrendszerüket. A vizsgált területek Jánoshalma, Kiskunhalas-Tázlár, Szank, Csólyospálos-Kömpöc, Szeghalom, Mezősas-Furta, Dorozsma és Algyő. A kőzetblokkok térbeli helyzetének rekonstrukciója során a részletes petrológiai elemzés mellett négy esetben lyukgeofizikai információt is integráltunk a modellekbe. Az eredmények alapján az Alföld metamorf aljzatát a vizsgált területeken különböző szerkezeti mintázatok jellemzik. Kiskunhalason alsó szerkezeti helyzetű ortogneisz-domináns egység fölött széles, különböző kiindulási kőzettípusok deformációjával keletkezett milonitzóna, majd azt követően kis metamorf fokú fillit következik. Az eltérő fejlődésű egységeket elválasztó képlékeny nyírási zóna lapos szögű, közel északi dőlésű. A Szank, a Szeghalom, valamint a Mezősas-Furta területeket három, eltérő metamorf P-T (nyomás-hőmérséklet) fejlődést mutató egység építi fel, melyeket töréses deformációval jellemzett kataklázit zónák választanak el egymástól. Ezek a DNy-i dőlésű nyírási zónák feltételezhetően az alpi takarórendszer valamely egységéhez tartoznak. Szintén kréta korú feltolódásként értelmezzük a Dorozsma területen felismert aljzati blokkokat elválasztó széles kataklázit zónát. Itt, valamint a szomszédos Algyő területen ezt a felépítést felülírják a medence harmadidőszaki keletkezésével szinkron metamorf magkomplexum kialakulásához köthető szerkezetek. Mindezek komplex eredményeként jelenleg inkompatibilis metamorf fejlődésű egységek alkotják az Alföld déli részének metamorf aljzatát. A különböző mintaterületeken azonosított szerkezeti mintázatok megfelelő alapot biztosítanak az Alföld metamorf aljzatának litosztratigráfiai újragondolása során is. Így az egyes, litológiailag önmagukban is rendkívül heterogén egységeket (komplexumokat) célszerű ezen mintázatok alapján definiálni és lehatárolni.