Background. Social and emotional deficits were recently considered as inherent features of individuals with attention-deficit hyperactivity disorder (ADHD), but only sporadic literature data exist on emotion recognition in adolescents with ADHD. The aim of the present study was to establish emotion recognition profile in adolescent boys with ADHD in comparison with control adolescents. Methods. Forty-four adolescent boys (13–16 years) participated in the study after informed consent; 22 boys had a clinical diagnosis of ADHD, while data were also assessed from 22 adolescent control boys matched for age and Raven IQ. Parent- and self-reported behavioral characteristics were assessed by the means of the Strengths and Difficulties Questionnaire. The recognition of six basic emotions was evaluated by the “Facial Expressions of Emotion-Stimuli and Tests.” Results. Compared to controls, adolescents with ADHD were more sensitive in the recognition of disgust and, worse in the recognition of fear and showed a tendency for impaired recognition of sadness. Hyperactivity measures showed an inverse correlation with fear recognition. Conclusion. Our data suggest that adolescent boys with ADHD have alterations in the recognition of specific emotions.

A családi tapasztalatok kortárskapcsolatokra kiterjedő hatásának kutatásában tradicionálisnak tekinthető alternatíva a kötődéselmélet. A csecsemőkori biztonságos kötődés feltételezhető előnyeit a későbbi társas kapcsolatokra vonatkozóan sok empirikus kutatás választotta tárgyául. Az ilyen jellegű, korai kötődési konstellációból kiinduló vizsgálatok adatai azonban, főleg hosszabb távú előrejelzés esetén, nem voltak mindig konzisztensek, előfordultak ellentmondásos eredmények, és olyanok is, amelyek igen gyenge korrelációt találtak a korai kötődés és a későbbi társas kapcsolatok alakulása között. Az ellentmondásos eredmények a korai kötődési mintázat stabilitásának és folytonosságának problémáját vetik fel. A kötődési biztonság és a társas kapcsolatok azonos életkorban történő vizsgálatával azonban a korai kötődési mintázatok stabilitásának problémája elkerülhető. Jelen vizsgálat célja, hogy azonos idejű méréseket alkalmazva két egymástól független mintán is megvizsgálja a szülőkhöz való kötődési biztonság szerepét az óvodás gyerekek társas kapcsolatainak kialakulásában. Két településen, Nyíregyházán és Tiszaújvárosban végeztünk vizsgálatokat, összesen 143 gyerek részvételével, életkoruk 5, 5 és fél év.  A társas helyzet azonosítására használatos dimenziók közül konkrétan a népszerűség, az elutasítás, a baráti kapcsolatok és a magányosság a vizsgálat tárgya. A kötődési biztonság mérésére a Szeparációs szorongás teszt Seattle verzióját használtuk (Slough, Greenberg, 1988). A gyerekek társas helyzetének azonosítását pedig szociometrikus eljárással végeztük.  Eredményeink mintától függetlenül demonstrálják a kötődési biztonság szerepét a társas kapcsolatok alakulásában. Az elutasítás kivételével minden a társas helyzet mérésére használt változó esetében kimutatható a kötődési biztonság mértéke és a társas helyzet alakulása közötti összefüggés.

In recent years, more and more researchers have focused on studies of children with autism spectrum disorder (ASD), however, studying their siblings has gained less scientific interest. The present study focuses on siblings of children with ASD and assesses their characteristics in terms of emotional intelligence and empathy. Our sample consisted of n = 61 children in two age groups studied: 6-8 and 10-15 years old. Our experimental group consisted of n = 30 siblings of children with ASD, while our control group also consisted of n = 31 children with sibling relationships. Subjects completed two paper-and-pencil tests: the Reading the Mind in the Eyes Test (Children’s Version), and depending on the age group, the Emotional Intelligence Test (EIT 6-8 / EIT 10-15). We identified higher emotional intelligence and empathy in higher age groups. Among 6-8 years old siblings of children with ASD, higher scores were found to be. At the level of gender differences, girls performed more outstandingly in the tests examined. In our study, the 6-8 years old siblings of children with ASD can be characterized by a higher degree of emotional intelligence and empathy, however, we cannot draw conclusions in a representative way for the entire population.

Vizsgálatunkban a megosztási viselkedés és a társas viszonyok kapcsolatát vizsgáltuk 5 éves gyermekek esetében. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon különböző spontán, érzelmi alapon szerveződő diádikus kapcsolatokban tetten érhető-e a sajátos, az adott kapcsolat érzelmi beállítódásának megfelelő elosztásra és a másik elosztására vonatkozó becslési mintázat? Olyan viselkedési helyzetet alakítottunk ki, mely lehetővé teszi a gyerekek megosztási viselkedésének „mérését” a különböző érzelmi színezetű diádikus viszonyokban. Elosztási (adási) problémát provokáltunk egyedi helyzetben, és lehetőséget adtunk a kísérletben részt vevő gyereknek arra, hogy saját elosztási (odaadási) elveinek megfelelően fejezze ki a vonzalmát, illetve elutasítását a (szociometria alapján) kijelölt gyerekkel kapcsolatban. A gyerektől a társa ugyanilyen helyzetben történő elosztási viselkedésének elővételezését kértük. Kontrollként, a vizsgálati minta egy részében az eltérő érzelmi színezetű kapcsolatok mellett, semleges, „új” vagy ismeretlen gyerekhez kapcsolódó elosztást és elvárásokat is rögzítettünk. A különböző érzelmi színezetű diádikus kapcsolatok meghatározását és a társas helyzet azonosítását szociometrikus eljárással végeztük. Eredményeink szerint a gyermekek elosztási döntéseit érzelmeik alapvetően meghatározzák, a legtöbb érzelmi színezettel ellátott kapcsolati típus esetében elkülöníthetünk egy domináns, viselkedéses szinten értelmezhető elosztási mintázatot.

Kutatásunkban a gyerek és az óvodapedagógus közötti érzelmi kapcsolat jellemzésének új módszertani lehetőségeit kerestük. Arra kerestünk választ, hogy a gyermek nézőpontjából nézve milyen jellegzetességek ragadhatók meg a gyermekek óvodapedagógushoz való viszonyulását illetően, illetve hogyan és milyen eszközzel válhatnak mérhetővé a kapcsolatra jellemző sajátosságok. Tanulmányunkban egy szimbolikus reprezentációkon alapuló mérőeszköz fejlesztésének első lépéseit és első eredményeit mutatjuk be. Az adatközlőként részt vevő 45 ötéves gyermek válaszai alapján arra következtethetünk, hogy tesztünk alkalmas lehet arra, hogy a válaszminták alapján különböző csoportokat különítsünk el a gyermekek óvodapedagógushoz való viszonyát illetően a kötődés, az önállóság és az elkerülés faktorok mentén. Módszerünk finomításával egy hiánypótló kapcsolatdiagnosztikai eszközt hozhatunk létre, melynek segítségével megismerhetőbbé és segíthetőbbé válhat az óvodapedagógus és gyermek között lévő kapcsolat.