No abstract

Aims The objective of this study was to investigate changes in soil total organic C (TOC), total nitrogen (TN), phosphorus (P) fractions, and microbial community structure during secondary succession after abandonment of vineyards on calcareous soils. Methods Two chronosequences covering 200 years and differing in aspect and slope were established in Hungary, and the upper 10 cm of the mineral soils were studied. Results We found strong increases in TOC concentrations after land-use abandonment, especially at the south-exposed sites. The TOC/TN ratio increased by a factor of 1.3 in the south-west exposed chronosequence and by a factor of 1.6 in south exposed chronosequence. The concentration of labile P (NaHCO 3 -extractable P) diminished during the first 50 years after land-use abandonment, leading to low P availability at the later stages of the succession. The total organic P (TOP) concentration increased during the first 40 years after abandonment. At the later stages of succession, TOP concentrations decreased again, while the ratio of TOC/TOP increased continuously over 200 years. The ratio of arbuscular-mycorrhizal-fungi-to-bacteria (AMF/bacteria) increased strongly during the first decade after abandonment of the vineyards. Conclusions Our study indicates that impacts of former cultivation on secondary ecosystems persisted for more than a century, and that especially P concentrations showed long lasting legacy effects.

The terracing of vineyards has been a centuries-old traditional land use type in the Tokaj-Hegyalja region (887 km 2 ). However, most of them have since been abandoned and are occupied by dense vegetation. In this study, we mapped the spatial extent of vineyard terraces, based on aerial photos. We classified the terraced fields, considering their topographic characteristics as assessed by topographic factors (slope, exposure and elevation) and the process of abandonment between 1784 and 2010 using historical and contemporary land use maps. Based on the overall map of vineyard abandonment (scale: 1:120,000), the process of the abandonment of terraces can be divided into six consecutive time intervals (). Vineyard terraces were found on 590 ha, which were concentrated on hillsides steeper than 17%, on southwestern, southern and southeastern exposures, and lying between 150 and 500 m a.s.l. In the period between 1884 and 1989, 77.8% of the terraces were abandoned, with a particularly intense period of abandonment between 1940 and 1969, which saw a 31.1% decrease in the extent of cultivated terraces. ARTICLE HISTORY

The degree of human geomorphological impact was estimated as a ratio of natural geomorphological processes and geomorphological processes triggered or facilitated by humankind. A typical Central European cultural landscape of diverse land use and relief was considered as a pilot area. Based on topography maps and landforms the natural material fluxes were calculated. By overlapping historical maps, modern maps and remotely sensed data, the duration and extent of different land use types were mapped, and were assigned to each landscape unit. Anthropogenic material fluxes were calculated for the land use types identified. Dividing the summarized anthropogenic material fluxes by natural ones, the anthropic geomorphological transformation ratio (r AG) was estimated. The value of r AG is independent of the efficiency and intensity of processes; it merely expresses the relation of effectiveness between human induced and natural processes. Since the calculated index is based on estimated values and there is, at least theoretically, no upper limit, the term 'hemeromorphy' was introduced and the values were classified in corresponding 'hemeromorphphy' categories. For the smallest landscape units with the same degree of 'hemeromorphy' the term 'hemeromorphotop' was applied. This interpretation makes the comparison of landscape units possible according to their anthropogeomorphological transformation, independently of the intensity and quality of their geomorphological processes. Zusammenfassung: Der Grad der geomorphologischen Einflüsse des Menschen wird als Verhältnis zwischen natürlichen geomorphologischen Prozessen und durch den Menschen ausgelöste oder begünstigte geomorphologischen Prozessen betrachtet. Eine typische mitteleuropäische Kulturlandschaft mit vielfältiger Landnutzung und Relief wird als Modellgebiet betrachtet. Auf der Grundlage topographischer Karten und Landformen werden zunächst die natürlichen Stoffflüsse berechnet. Durch die Überlagerung von historischen Karten, aktuellen Karten und Fernerkundungsdaten werden Dauer und Ausmaß der verschiedenen Landnutzungstypen kartiert und den einzelnen Landschaftseinheiten zugeordnet. Für die identifizierten Landnutzungstypen werden die anthropogenen Materialflüsse berechnet. Durch die Division der zusammengefassten anthropogenen Materialflüsse durch die natürlichen Materialflüsse wird das anthropogene geomorphologische Transformationsverhältnis (r AG) geschätzt. Der Wert der r AG ist unabhängig von der Effizienz und Intensität der Prozesse; er drückt lediglich das Verhältnis der Effektivität zwischen menschlich induzierten und natürlichen Prozessen aus. Da dem berechneten Index geschätzte Werte zugrunde liegen und es, zumindest theoretisch, keine obere Grenze gibt, wird der Begriff 'Hemeromorphie' eingeführt und die Werte in entsprechende 'Hemeromorphie' Klassen eingeteilt. Für die kleinsten Landschaftseinheiten gleichen 'Hemeromorphie' Grads wird der Begriff 'Hemeromorphotop' verwendet. Die Interpretation ermöglicht den Vergleich von Landschaftseinheiten entsprec...

A WRB diagnosztikai elemeit és a felszínborítási adatokat kombinálva a talajokat ért antropogén hatás mértéke szerint négy csoportot alkottunk: 1. nincs talaj, 2. antropogén eredetű talaj, 3. természetes talaj, de lényeges antropogén bélyegekkel, illetve 4. természetes talaj. A négy csoport valamelyikéhez egyértelműen hozzárendelhető a felszínborítási osztályok mindegyike. Az általunk kidolgozott módszer segítségével értékeltük Magyarország talajtakarójának természetességét. Az ország területének 2%-án nem számolhatunk a FAO által definiált értelemben talaj létével, 6%-án antropogén talajok várhatók (Anthrosol, vagy Technosol), 66%-án a természetes talajok antropogén átalakítottsága eléri a WRB diagnosztikai határértékeit, és mindössze 26% azon talajok aránya, amelyekben antropogén hatások a diagnosztikában nem jelennek meg, azaz természetes vagy természetközeli állapotúként értékelhetők. Talajtípusok tekintetében legnagyobb mértékű emberi hatással a csernozjomok, réti és öntés talajok esetében számolhatunk, míg természetközeli állapotú talajok legnagyobb kiterjedésben a kőzethatású és váztalajokon maradtak fenn. A területi különbségek is jelentősek: míg legnagyobb arányban a Hajdúságon és a Körös-Maros közén találunk antropogén hatásokkal érintett talajokat, addig a természetközeli állapotú talajok aránya az Északi-középhegység egyes hegyvidéki területein a legnagyobb. Módszerünk csak becslésre alkalmas, mégis jó áttekintést ad a hazai talajok antropogén átalakítottságának mértékéről, az emberi tevékenység, mint hatodik talajképző tényező jelentőségéről, intenzitásának térbeli eloszlásáról, amely a hazai talajtani adottságoknak egy eddig kevéssé vizsgált aspektusa.