Objective Compare intraoperative and postoperative outcomes of endoscopic and microscopic stapes surgery to provide objective evidence on whether the former is a better alternative than the latter. Methods We performed a systematic review and meta‐analysis for studies that compared endoscopic stapes surgery with microscopic stapes surgery. Only studies that met predetermined criteria were selected and assessed for bias and quality. Primary outcomes were postoperative air–bone gap (ABG) and chorda tympani nerve injury. Secondary outcomes were average operating time, tympanic membrane (TM) perforation, and postoperative taste disturbance, pain, and dizziness. We calculated pooled odds ratios (ORs) with 95% confidence intervals (CIs) for dichotomous outcomes and weighted mean difference (WMD) with 95% CI for continuous outcomes. A confidence interval starting above 1.0 was considered as statistically significant. I2 and χ2 tests were used to quantify statistical heterogeneity. We used funnel plots to look for publication bias and performed a sensitivity analysis. Results Six nonrandomized cohort studies were eligible. The primary outcomes were ABG < 10 dB: OR = 1.80 (95% CI: 0.96 to 3.38), ABG = 11 dB to 20 dB: OR = 1.49 (95% CI: 0.76 to 2.93), ABG > 20 dB: OR = 2.51 (95% CI: 0.77 to 8.22), and chorda tympani injury: OR = 3.51 (95% CI: 1.55 to 7.93). Secondary outcomes were taste: OR = 2.36 (95% CI: 1.01 to 5.51), average operation time: WMD = 0.14 (95% CI: −11.69 to 11.98), TM perforation: OR = 1.70 (95% CI: 0.44 to 6.58); pain: OR = 0.84 (95% CI: 0.36 to 1.96), and dizziness: OR = 2.15 (95% CI: 0.94 to 4.89). Conclusions Endoscopic stapes surgery is a valid alternative to the microscope. Level of Evidence 2a Laryngoscope, 130: 2019–2027, 2020

Background Several studies have suggested that monitoring the depth of anaesthesia might prevent the development of postoperative cognitive decline. We aimed to conduct a meta-analysis to investigate the effects of bispectral index (BIS) monitoring in anaesthesia. Methods We searched in six major electronic databases. Trials were included if they discussed anaesthesia with and without BIS monitoring or low (<50) and high (�50) BIS levels and which measured the risk of postoperative delirium (POD) and/or postoperative cognitive dysfunction (POCD). Results We included fourteen studies in the systematic review, eight of which were eligible for metaanalysis. BIS proved to be protective against POD at 1 day postoperatively in a cohort of 2138 patients (16.1% vs. 22.8% for BIS vs. no BIS groups, respectively; relative risk [RR] 0.71; 95% confidence interval [CI] 0.59 to 0.85, without significant between-study heterogeneity I 2 = 0.0%, P = 0.590). The use of BIS was neutral for POCD at 1 week but protective for POCD at 12 weeks (15.8% vs. 18.8% for BIS vs. no BIS groups, respectively; RR = 0.84, CI: 0.66 to 1.08), without significant between-study heterogeneity (I 2 = 25.8%, P = 0.260). The neutral association at 1 week proved to be underpowered with trial sequential analysis. In the comparison of low BIS versus high BIS, the incidence of POD at 1 day was similar in the groups.

Background Endoscopic type I tympanoplasty was originally introduced in the 1990s, and the extensive spread of this practice can be easily observed. The conventional technique performed involves the repair of a tympanic membrane perforation, and is defined as microscopic type I tympanoplasty. Objective of Review The aim of this study was the comparison of postoperative outcomes of both the endoscopic and the microscopic type I tympanoplasty. Type of Review We conducted a meta‐analysis in accordance with the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta‐analysis (PRISMA) guidelines. Search Strategy A systematic literature search was performed in the databases of PubMed, Embase, Cochrane Library, Clarivate Analytics‐Web of Science, ClinicalTrials.gov, World Health Organization Library, and Scopus by inserting, ‘myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)’ into the search query. We applied only a ‘human’ filter. We excluded non‐English studies. Additional records were identified by checking the references of relevant studies. Evaluation Method Comparative studies were included in our analysis. We calculated the pooled odds ratio (OR) with 95% confidence interval (CI) for dichotomous outcomes and weighted mean difference (WMD) with a 95% CI for continuous outcomes. Additionally, we assessed the risk of bias and estimated the quality of evidence for each outcome. Results Our systematic search yielded 16 studies (involving 1179 interventions), eligible for analysis. The pooled graft uptake rate (OR: 1.21, CI: 0.82‐1.77; I2 = 0.0%), the postoperative hearing results (WMD = −1.13; 95% CI: −2.72‐0.45; I2 = 78.1%) and the operation time (WMD = −21.11; 95% CI: −42.60‐0.38; I2 = 99.3%), were all comparable amongst the two techniques. In contrast, the endoscopic type I tympanoplasty outperforms when regarding the pooled canaloplasty rate (OR = 7.96; 95% CI: 4.30‐14.76; I2 = 0.0%, P = 1.000) and features an increase in desirable cosmetic results (OR = 19.29; 95% CI: 11.37‐32.73; I2 = 0.0%, P = 0.839), when compared with the microscopic approach. Conclusions Based on our meta‐analysis, the surgical outcomes of endoscopic type I tympanoplasty in terms of graft uptake rate, postoperative hearing results and operation time were comparable to the microscopic type I tympanoplasty. In regards to cosmetics, an increase in desirable results was achieved in the endoscopic group, particularly the incidence of canaloplasty which proved to be significantly lower.

Bevezetés: A subtotalis petrosectomia (STP) évtizedek óta ismert, de túlzott radikalitása és a hallásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt a közelmúltig szinte feledésbe merült műtét a fülsebészet és az agyalapi sebészet határán. Az elmúlt évtizedben ez a beavatkozás számos előnye, valamint az új hallásrehabilitációs módszerekkel való kombinálhatósága miatt újra előtérbe került, hiszen számos problémás, a középfület érintő megbetegedésre nyújt végleges megoldást. Célkitűzés: Retrospektív klinikai tanulmányunkban a STP eredményességére kívántuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtét eredményességét, közreadva eddigi tapasztalainkat. Módszer: 44 betegünkön elvégzett 45 műtét adatait dolgoztuk fel. A sokrétű műtéti indikáció bemutatása mellett áttekintjük a műtét egyes lépéseit, elemezzük az audiológiai eredményeket -kitérve a különféle hallásrehabilitációs módszerekre is -, s elemezzük az előfordult komplikációkat is. Eredményeinket a nemzetközi szakirodalom tükrében is górcső alá vesszük.Eredmények: 44 betegünk közül 23 volt nő, 21 férfi. A betegek átlagéletkora 44,6 ± 20,5 év volt, átlagos követési idejük pedig 23 ± 16 hónap. Betegeink közül 25 (57%) korábban legalább két sikertelen fülműtéten esett át, 6 beteg (14%) a műtétet megelőzően már siket volt. A leggyakoribb indikáció a krónikus cholesteatomás otitis media volt. 13 betegen 14 cochlearis implantációt (23%) végeztünk, ezenfelül 6 alkalommal csontvezetéses implantátumot (BAHA) (14%) helyeztünk be; 2 betegnél (5%) kerekablak-VSB (Vibrant Soundbridge)-implantációra került sor. Komplikáció 11 betegünknél jelentkezett, ezek közül a leggyakrabban a liquorfistula (5 eset, 1%) és a sebszétválás (3 eset, 7%) fordult elő. Az audiológiai eredmények feldolgozására 3 betegünk adatai álltak rendelkezésre. Következtetés: A STP rendkívül hasznos műtéti megoldás számos, korábban jelentős problémát okozó fülészeti kórképben. Egyre növekvő népszerűségének hátterében az áll, hogy kombinálható számos modern, új hallásrehabilitációs módszerrel. Orv Hetil. 2020; 161 (14): 544-553.Kulcsszavak: subtotalis petrosectomia, cholesteatoma, műtéti üreg obliterációja, hallójárat lezárása, hallásrehabilitáció Subtotal petrosectomy -indications, surgical technique, experiences in PécsIntroduction: Subtotal petrosectomy (STP) has been known for decades and it is considered being on the borderline between ear and skull-base surgery. Due to its excessive radicalism and adverse effects on hearing, it has been a forgotten surgical technique until recently. Over the last decade, due to its many benefits and the ability to combine it with modern hearing rehabilitation methods, STP has reappeared, providing a definitive solution to a number of problematic middl-ear disorders. Aim: In our retrospective clinical study, we wanted to highlight the effectiveness of STP, analyzing the efficiency of this surgery for the first time in domestic patient records, and to report our own experiences to date. Method: We processed data from 45 surgeries on our 44 patients. In a...

Absztrakt: A pars petrosa cholesteatoma egy lassan növekvő, a temporalis csontot roncsoló, elhúzódóan tünetmentes kórkép. A diagnózis felállítása gyakran késlekedik, hiszen ritka volta miatt még a tapasztalt klinikusok sem gondolnak rá időben. A végső diagnózist jellemzően számos eredménytelen középfülsebészeti beavatkozás előzi meg. A modern radiológiai módszerek nemcsak a diagnózist, hanem a betegek hosszú távú követését is lehetővé teszik. Retrospektív klinikai tanulmányunkban a pars petrosa cholesteatomák sikeres műtéti kezelésére kívánjuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtéti megoldások eredményességét. Kezdeti tapasztalatainkat a nemzetközi irodalomból nyerhető adatokkal hasonlítottuk össze. 2015 januárja és 2020 januárja között 6 beteget (4 férfi, 2 nő) kezeltünk különböző lokalizációjú pars petrosa cholesteatomával. Valamennyi beteg a cholesteatoma lokalizációjának megfelelő agyalapi sebészeti beavatkozáson esett át. A betegek átlagos követési ideje 2,7 év volt. A betegek átlagéletkora 47 év volt. A leggyakoribb panaszok a halláscsökkenés, gennyes fülfolyás, szédülés, fülzúgás voltak. Egy beteg már a felvételekor a komplett facialis paralysis tüneteit mutatta. A Sanna-féle osztályozás szerint 2-2 betegünk szenvedett supralabyrinthaer, illetve apicalis, 1-1 beteg pedig masszív, illetve infralabyrinthaer pars petrosa cholesteatomában. Komplikáció sem a peri-, sem a posztoperatív időszakban nem fordult elő. Egy betegnél észleltük a residualis betegség radiológiai jeleit. A pars petrosa cholesteatoma diagnózisa és terápiája komoly nehézséget jelent még a tapasztalt klinikusok számára is. A korai diagnózist a nem jellegzetes tünettan ismerete és a modern képalkotó modalitások teszik lehetővé. A sziklacsontot roncsoló patológiás folyamat eltávolítására korszerű agyalapi sebészeti módszerek állnak rendelkezésre. Ezek a műtétek napjainkban kombinálhatók a modern hallásrehabilitációs módszerekkel. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1840–1848.

Bevezetés és célkitűzés: Az otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa sebészetében a mastoidobliterációval végzett megoldás egyesíti a nyitott és a zárt technikával végzett műtétek előnyeit. Összehasonlító prospektív klinikai tanulmányunkban a csontporral és a BonAlive® (S53P4) bioaktív üveggranulátummal végzett mastoidobliterációs műtéteinkkel szerzett tapasztalatainkat összegeztük. Beteganyag és módszerek: 2012. március 1. és 2021. november 31. között 14 felnőtt betegünknél végeztünk mastoidobliterációs műtétet csontporral (7 beteg), illetve BonAlive® granulátummal (7 beteg). A mastoidobliterációt megelőzően a betegek mindkét csoportban átlagosan több mint 3 fülműtéten (nyitott vagy zárt technikájú tympanoplastica) estek át. A műtéteket követően mindkét csoportban elemeztük a panaszok változását, az audiológiai eredmények alakulását és a betegek életminőségében bekövetkezett változásokat. Eredmények: A mastoidobliterációs műtéti megoldás egyik betegcsoportban sem okozott cochlearis károsodást. A csontporral történt obliterációt követően gyakrabban tapasztaltunk elhúzódó fülváladékozást és esetenként szédülést, mely panaszok idővel megszűntek. A BonAlive® granulátummal obliterált esetekben komplikációt nem észleltünk. Mindkét betegcsoportban igen jelentős életminőség-javulást figyeltünk meg. Következtetés: A mastoidobliterációs műtétek – akár csontporral, akár BonAlive® granulátummal végezve – gyakorlatunkban biztonságos és hatásos megoldásnak bizonyultak korábban otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa miatt akár nyitott, akár zárt technikával végzett, állandó bűzös fülváladékozással járó esetekben. A BonAlive® granulátummal végzett obliterációk számos előnnyel járnak a betegek számára: az üveggranulátum antibakteriális hatású, oszteokonduktív hatású (keretet biztosít a csont növekedéséhez), és oszteoproduktív hatást is kivált (stimulálja a csontosodást). Orv Hetil. 2022; 163(21): 838–845.

A szelektív epitympanalis dysventilatiós szindróma a cholesteatomaképződés egy új elmélete, melynek leírását a néhány éve megjelent új, minimálinvazív műtéti technika, az endoszkópos fülsebészet (transcanal endoscopic ear surgery) tette lehetővé. Az endoszkópos fülsebészeti részletes anatómiai ismeretek biztosítottak lehetőséget az elméletet magyarázó új patofiziológiai tényező beazonosítására, mely a középfül ventilatiós útjainak elzáródása. Jól működő fülkürt mellett ezen ventilatiós útvonalak elzáródásának következtében kialakulhat a szelektív epitympanalis dysventilatiós szindróma. Célunk volt felhívni a gyakorló fülsebészek figyelmét a kórképre, mivel a megfelelő diagnózis felállítását követően endoszkópos technikával visszafordítható vagy akár megelőzhető a cholesteatomaképződés, a következményes életminőség-rosszabbodást okozó fülváladékozás és vezetéses halláscsökkenés. A szindrómát saját készítésű anatómiai grafikai ábráink által tesszük még inkább átláthatóvá, érthetővé. A jelen közleményben a szerzők a nemzetközi irodalom áttekintése mellett saját esetbemutatásukon keresztül ismertetik a szelektív epitympanalis dysventilatiós szindróma tüneteit, felismerésének fontosságát és endoszkópos fülsebészeti megoldását. Orv Hetil. 2022; 163(36): 1440–1446.

Összefoglaló. Fej-nyaki daganattal diagnosztizált és kezelt betegeknél a szájon keresztüli táplálás gyakran nem lehetséges vagy nehezítetté válik a kezelés valamelyik fázisában. A beteg enteralis táplálásának biztosítására tartós és hatékony megoldást kell nyújtanunk, erre megfelelő választás lehet a percutan endoszkópos gastrostomia. A fej-nyaki régióban a daganat elhelyezkedése, kiterjedtsége és a műtétek miatt megváltozott anatómiai viszonyok sokszor gátat szabnak a gasztroszkóp hagyományos, szájon át történő sikeres levezetésének, és így különleges megoldásokra lehet szükség. Közleményünkben egy, a szakirodalomban is ritkán alkalmazott percutan endoszkópos gastrostomakészítésről számolunk be. A bemutatott esetben egy kiterjedt, rosszindulatú fej-nyaki daganat miatt totális maxillectomián és orbitaexenteratión átesett betegben a műtét következtében kialakult arcdefektuson át történt a gastroscopia és a tápszonda levezetése, ugyanis komplett szájzár következtében a beteg a táplálkozásra képtelen volt. A fent említett módszerrel sikerült a beteg hosszú távú enteralis táplálását megoldani minimálinvazív módon. Az összetett kóros esetek gyakran állítják kihívások elé a gyakorló klinikust. Esetbemutatásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a hagyományos, megszokott módszerek helyett sokszor nagyobb sikerrel alkalmazható, személyre szabott terápiás lehetőségekre. Orv Hetil. 2022; 163(3): 116–119. Summary. Peroral, enteral feeding is often impossible in patients with head and neck cancer. Percutaneous endoscopic gastrostomy is a well-established, quick, minimally invasive, and safe procedure for providing long-term enteral feeding. Space-occupying tumour mass and altered anatomy due to surgery inhibit the gastroscope’s peroral introduction and the feeding tube’s placement in some instances. Various access routes and modified insertion techniques are recommended to overcome the feeding tube insertion challenges. We present a rare case of a 64-year-old head and neck cancer patient who was unable to eat orally due to trismus and had a facial soft tissue defect following total maxillectomy and orbital exenteration. A complete oesophago-gastro-duodenoscopy and feeding tube insertion were performed transfacially. Percutaneous endoscopic gastrostomy was successful and uneventful via the maxillary and orbital soft tissue facial defect. No complication was noted, and long-term enteral feeding of the patient was provided in a minimally invasive way. Surgeons often face challenging cases when treating patients with head and neck cancer. The modification of standard procedures is sometimes required to adapt surgical techniques to the patient’s specific case. Orv Hetil. 2022; 163(3): 116–119.