No abstract

Odontomas are the most frequently diagnosed odontogenic tumors. Odontomas usually are asymptomatic or may be associated with tooth impaction or aplasia because of an obstructive impact on tooth eruption. Odontoma requires surgical removal and following surgery, the adjacent impacted tooth may spontaneously erupt; otherwise, a surgical-orthodontic treatment is necessary. When an odontoma is associated with a tooth aplasia, an orthodontic space-closure may be the appropriate treatment option. When the space deriving from a missing tooth is too wide, it can be treated by prosthetic method or dental implant. When dental implantation is the planned option the strengthening and augmentation of bony bed may be necessary. Preventive approach via alveolar preservation can be useful at the time of odontoma removal to facilitate further surgical treatment and implantation. The presented case reports on the removal of an odontoma coupled with alveolar preservation, bone grafting and dental implantation.

Alveolar preservation can minimize bone resorption after tooth removal and additional topical antibiotics might also be considered. The goal of this study was to observe alveolar preservation with albumin and gentamycin-coated allograft compared to unfilled control sockets after mandibular third molar removal. Twenty-two patients were involved, 11 in the control group and 11 in the test group. CBCT analysis and micromorphometric analysis were performed. After one year, graft integration was observed with remaining graft particles. Micromorphometric analysis showed increased density and lower trabeculae formation in the grafted group. The buccal height reduction of the alveolar ridge was significantly lower when alveolar preservation was applied (control: 2.54 ± 2.01 mm, graft: 1.37 ± 1.04 mm, p < 0.05). Horizontal bone loss prevention was not significant. At the distal site of the second molar, the marginal bone level (MBL) was significantly lower in the control group. At the control group, five pockets persisted from the eight initial and all healed in the graft group. Alveolar preservation improves bone formation, helps to preserve the buccal bone crest, and minimizes MBL loss and pocket formation on the adjacent teeth. Thus, it needs to be also considered after third molar surgical removal.

A fogcsírahiányos páciensek ellátása komplex, multidiszciplináris feladat, amely során kiemelten fontos a korai diagnózis és a megfelelő kezelési terv felállítása. Ideiglenesen célszerű lehet a perzisztáló tejfog megtartása az aplasiás maradó fog helyén esztétikai és helyfenntartó céllal. A foghiányból adódó rés záródása történhet spontán, irányított fogváltással, vagy pedig orthodonciai kezeléssel. Ha a hiányzó fogat pótoljuk, szükség lehet helyteremtés céljából preprotetikai-orthodonciai kezelésre. Ebben a kezelési szakaszban kell megoldanunk a résnyitás mellett a szomszédos fogak tengelyállásának és occlusiós anomáliáinak korrekcióját is. A protetikai ellátás során, főleg fiatal páciensek esetében, fontosa minimál invazív szemlélet. A konvencionális fogpótlások mellett egyre nagyobb szerep jut az adhezív és kompozit hidaknak, héjaknak. Előnyös lehet a hiányzó fog pótlása implantátummal, valamint az arra készülő koronával. Ehhez többnyire keskeny átmérőjű implantátumokat használunk, szükség esetén előzetes csontpótló beavatkozással kombinálva. Az implantációs műtét kivitelezhetősége szempontjából a megfelelő csontmennyiség és hely megteremtése, az implantációs fogpótlás hosszú távú stabilitása érdekében az esetleges parafunkciós mozgások kiküszöbölése elengedhetetlen. A fogcsírahiányos esetek sikeres ellátásának legfontosabb feltétele a szájsebész és a fogszabályozó orvos együttműködése a kezelés teljes időtartama alatt.

Az áttörésben visszamaradt fogak között a leggyakoribbak a bölcsességfogak, amelyek számos patológiás elváltozást, illetve orthodonciai problémát okozhatnak. Osztályunkon egy év alatt sebészi feltárással 1048 db bölcsességfogat távolítottunk el, melyek közül 700 esetben részletes radiológiai elemzést és statisztikát készítettünk. A terápiás, preventív és orthodonciai okból eltávolított fogak száma közel megegyező volt, a terápiás indikációk közül leggyakoribb a pericoronitis és caries volt. A preventív és orthodonciai célú bölcsességfog-eltávolítás ideális ideje 16–23 éves kor, amikor méga gyökerek kevesebb mint 2/3-a fejlődött ki. Az esetek 20%-ában ebben az időpontban történt a fogeltávolítás, amia preventív szemlélet terjedését támasztja alá. Posztoperatív szövődmény az esetek 6%-ában fordult elő, köztük leggyakoribb a hosszabb ideig fennálló duzzanat és fájdalom. Súlyosabb szövődmény, mint sebszétnyílás és idegsérülés csak 1-1 esetben történt. A posztoperatív szövődmények előfordulása preoperatív radiológiai kiértékeléssel minimalizálható, illetve nehezebb esetekben CBCT-felvétel készítése is javasolt.