In the present study we describe a context-sensitive, personal-projects-based approach to dyadic coping with stress which adapted the Dyadic Coping Inventory (DCI) for the assessment of dyadic coping strategies in stressful personal projects. In a crosssectional study, 149 heterosexual Hungarian couples provided evaluations pertaining to their dyadic coping experiences in a stressful everyday project. Explorative factor analyses of personal project-related DCI items provided theoretically meaningful factor structures and the resulting subscales showed excellent reliability. The subscales' predictive validity was tested in two dyadic analyses using the Actor-Partner Interdependence Model (APIM) whereby positive and negative dyadic coping experiences served as predictors of satisfaction with the dyadic coping process in particular, and with the relationship in general as outcomes. Our results showed that satisfaction with dyadic coping in personal projects is predicted only by the dyadic coping experiences of the respondents (the actor effect), while actor and partner effects proved to be predictive of relationship satisfaction. Negative partner experiences related to dyadic coping predicted lower relationship satisfaction of the female partner, while for males the positive experiences of the partner were found to be more predictive. These results confirm that the contextualized assessment of dyadic coping experiences in specific stressful personal projects is a reliable and valid method. Further methodological and theoretical conclusions are discussed.

A stresszel való egyéni megküzdés modelljei mellett mind elméleti, mind gyakorlati szempontból egyre inkább előtérbe kerülnek a megküzdés társas folyamatai. Elméleti összefoglalónkban ezért bemutatjuk a párkapcsolati stressz és megküzdés leírására létrejött különböző modelleket, ezek között a Kapcsolatfókuszú Megküzdési Modellt; a Rendszer- Tranzakciós Modellt; a Fejlődési-Kontextuális Megküzdési Modellt; valamint a Kapcsolati Intimitás Modellt. Az egyes elméleteket annak alapján hasonlítjuk össze, hogy milyen típusú kapcsolati stresszfajtákat integrálnak a modellben, illetve összevetjük az elméletek által leírt különböző megküzdési stratégiákat. Ismertetjük továbbá a diádikus megküzdés empirikus vizsgálatára létrehozott kérdőíves mérőeszközöket és kutatási elrendezéseket, valamint bemutatjuk az egyes elméletek alapján létrehozott gyakorlati, terápiás lehetőségeket is. Összességében megállapíthatjuk, hogy a páros stressz és megküzdés bemutatott modelljei egyrészt jól értelmezhetők a kapcsolati tudomány (relationship science) tágabb elméleti keretében, másrészt megfelelő alapot adnak a gyakorlati alkalmazás számára is.

No abstract