The complexity of sustainability issues prompts both science and policy‐making to broaden their methodologies in finding solutions to problems of environmental, social and economic sustainability. In the realms of post‐normal science, quests to find adequate answers to everyday challenges happen in an issue‐driven, policy‐oriented manner where the issue of involving the widest possible range of stakeholders is of utmost importance. Participatory systems mapping is a new type of participatory technique, which has emerged in the last few years. In such a process, participants jointly devise diagrams on a topical issue and develop policy recommendations. The paper discusses an experiment applying this method concerning the issue of sustainable consumption. The authors point out that systems mapping has many significant features that can enrich participatory methodologies. However, the participatory potential of systems mapping might be limited because it can be demanding for groups with lower levels of knowledge capital. Copyright © 2015 John Wiley & Sons, Ltd.

No abstract

Sustainability and employment are terms seldom used together. Especially when defining sustainability in the stricter sense of the word, delineating a world where strong sustainability is the norm, it is problematic to deduct which elements may compose sustainable employment. In the relevant discourse, two distinct directions can be identified. Ecological modernization promises -quick fixes‖ to employment problems while reducing environmentally harmful economic activities without initiating major changes either in our ways of thinking or in our way of living. At the same time, the radical change paradigm disposes of the concepts of the free market society and believes that new -great transformations‖ are unavoidable, whereby values must change just as much as institutions. Yet, how far have these normative theoretical approaches penetrated our everyday thinking? The paper builds upon the experience of a backcasting project on sustainable employment conducted in Hungary in 2012 and early 2013 and suggests that when people are given the chance to leave the path dependencies of today behind and imagine a sustainable future, their normative visions provide us with invaluable insight as to what may constitute sustainable employment. It also contributes towards our understanding of which policy tools lead us towards a more sustainable world of work in particular and a more sustainable society in general.

No abstract

No abstract

No abstract

AbsztraktA felsőoktatásban zajló változások és trendek vizsgálatához elengedhetetlen megismerni, hogy az érin-tett oktatók, oktatásszervezők és kutatók hogyan látják az ott zajló folyamatokat, és milyen jelentéseket adnak ezeknek. A jelentésadás (sensemaking) egy olyan folyamatosan zajló társadalmi és/vagy szervezeti folyamat, amely során az emberek a megélt tapasztalataikat értelmezni próbálják, és közösen osztott értelmezési kereteket alakítanak ki. Cikkünk egy olyan részvételi folyamatot mutat be, amely során a felsőoktatás "frontvonalá-ban" dolgozó szakemberek közösen hoztak létre egy rendszermodellt a jelenlegi felsőoktatással kapcsolatban.A tanulmány célja, hogy egyrészt ismertesse a rendszermodellezés eredményeit, és összevesse azt a szakirodalommal, másrészt pedig rámutasson, hogy az általunk használt technika alkalmas lehet a szervezeti jelentés-adási folyamatok feltárására. A cikk ismerteti, hogy a kutatásban részt vevő panel tagjai hogyan mozgósították saját belső tudásukat és a felsőoktatási működéssel kapcsolatos tapasztalataikat a rendszermodellezés folyamán. Ennek a belső nézőpontnak a feltárása a folyamat legérdekesebb és egyben legfontosabb eredménye, hiszen ez az összefüggésrendszer alkotja a felsőoktatás változásainak értelmezési keretét. Véleményünk szerint az itt bemutatott eredmények jól szemléltetik, hogy a részvételi rendszermodellezés hasznos technikája lehet a szervezeti jelentésadási folyamatoknak, hiszen képes kibontani és egységes logikai rendszerbe szervezni a résztvevő aktorok percepcióit, értelmezéseit és narratíváit.Kulcsszavak: felsőoktatás, jövőkutatás, részvételi folyamatok, rendszermodellezés • socio.hu • 2016/3 • Király Gábor et al.: Rendszermodellezés a felsőoktatásról •Systems mapping about higher education Sense-making in a participatory processes AbstractIf one attempts to investigate changes and trends in higher education, it is essential to reveal how key stakeholders such as teachers, higher education management staff, and researchers perceive the processes occurring in that sphere and how they make sense of these changes. Sense making is an on-going societal and/ or organizational process when people strive to explain their life experience and construe a commonly shared framework of interpretation. The article describes a participatory process in which higher education staff members working 'in the trenches' in the field jointly construct a system model for current higher education.The aim of the study is to present the results of the systems mapping and compare them to those published in academic literature on the one hand, and to demonstrate that the technique used may be suitable for analysing sense making processes in organizations on the other hand.The article presents how members of the research panel utilize their internal knowledge and their experience about the workings of the higher education system during the systems-mapping exercise. Revealing this internal point of view is the most interesting, as well as the most important achievement of the process, a...

No abstract