“…A bíráló tamáskodhat, akadékoskodhat ugyan, "fogást" valójában mégsem talál! 20 Ugyan az egész értekezés általános értékeléséhez tartozik, mégis itt kell megtennem egyik komolyabb szakmai/koncepcionális megjegyzésemet, nevezetesen azt, hogy Egry mintha túlértékelné a viszonylag "polgárosodottabb" és fejlettebb hivatástudatú erdélyi román intézményi kisvilág, s egyáltalán az itteni "regionális" civil társadalom tagjainak empátiáját és segítőkészségét bajba jutott magyar polgártársaik munkahelyeinek megvédése tárgyában. Erre az álláspontra főként az 1934/1935-ös nyelvvizsgarendelet gyakorlati lebonyolítása vizsgálatával s a helyi román szakmai testületek, egyesületek, hatóságok ezenközben tanúsított, sokszor valóban megengedő, sőt segítőkész magatartása, halogató, időhúzó, hárító taktikai lépései árnyalt és meggyőző elemzésével jut, de megítélésem 19 szerint összességébenmégis -többet lát beléjük és sugall általuk, mint ami a valóságban kihüvelyezhető belőlük.…”