A bankok nyilvánosan elérhető jelentései kiemelkedő szerepet játszanak a partnerbankok, elemzők és rating cégek által végzett értékelések során. A piaci fegyelem erősítését már a Bázel II. tőkeegyezmény 3. pillére is a bankok közzétételi kötelezettségének szigorításán, a nyilvánosságra hozandó információk körének bővítésén keresztül képzelte el. A válság tovább növelte a bankok kockázatkezelési rendszeréről és szolvenciájáról közzétett adatok jelentőségét. Ezt igazolja a kutatásunk alapgondolatát adó cikk (Zeghal -Aoun, 2016), amely az Egyesült Államok bankszektorára vonatkozóan értékeli az átfogó kockázatkezelési rendszerről szóló közzétételek tartalmá-nak és minőségének változását a 2007-es pénzügyi vál-ság hatására. Cikkükben 59 amerikai bank éves jelentését elemezték. Fő következtetésük, hogy a válságot követően jelentős mértékben bővült a közzétett információk köre, a beszámolók minősége számottevően javult. Megállapítot-ták, hogy a minőségi változás mértéke szoros összefüg-gésben áll a bank méretével, ellenben a nagyobb profitabilitással negatívan korrelál.Kutatásunk során, a Zeghal -Aoun (2016) által alkalmazott tartalomelemzési módszertant alapul véve, a hazai bankszektor -mérlegfőösszeg alapján -jelentős hányadát kitevő kilenc bankjának kockázati és éves jelentését elemeztük a 2008-2016 közötti időszakban. Az éves jelentést azért volt szükséges és egyúttal célszerű bevonni az elemzésbe, mert a kiegészítő melléklet tartalmaz banktőkével és kockázatokkal kapcsolatos információkat. Az elemzés középpontjában a banktőke második legnagyobb szeletét adó, működési kockázattal kapcsolatos közzétételek vizsgálata állt.A jelentések tartalma kapcsán azt vizsgáltuk, hogy a bankok a működésikockázat-kezelés általános bemutatásán kívül mennyiben szolgáltatnak információt konkrét kockázatokról, tendenciákról, bemutatják-e a terület szervezeten belüli helyét, szerepét, beágyazottságát. A minőségi elemzés során a Bázeli Bizottság által a 3. pillér kapcsán megfogalmazott és 2015-ben felülvizsgált alapelvekből indultunk ki, vagyis azt vizsgáltuk, hogy a jelentések mennyire egyértelműek, áttekinthetők, mennyiben alkalmasak az idősoros és a bankok közötti összehason-lításra.A konkrét tartalmakban mind az éves, mind a kocká-zati jelentések nagyon hiányosak, a bankok gyakorlatilag semmit nem tesznek közzé a tényleges működési kocká-zataikról, azok trendjeiről, a potenciális veszélyekről, illetve kevés figyelmet szentelnek az újonnan megjelenő kockázattípusoknak, mint az üzletviteli, a modell-és a reputációs kockázat. A jelentések a kockázati kultúrában és az irányításban (governance) kedvező képet mutatnak, összhangban a 2006 óta kiemelt figyelmet élvező, felelős vállalatirányításra (belső irányításra, internal governance) vonatkozó szabályozással 1 . A bankok a nyilvánosságra hozatali dokumentumot találták megfelelőnek, hogy bemutassák erőfeszítéseiket ezen a téren. Kimutatható, hogy a fejlett -belső modelleken alapuló -tőkeszámítási mód-szertan (Advanced Measurement Approach, AMA) bevezetése a kockázati jelentések tartalmára...