Társadalomtudósok a „periférián”

Abstract

A szakmai közvélemény úgy tartja számon a csabai csoportot, mint amelynek munkatársai szoros kapcsolatot tartanak fenn a külföldi ("nyugati") tudományossággal. Az ottani tapasztalatok fényében hogyan ítélitek meg a magyar területi tudományok (regionális tudomány, társadalomföldrajz) helyzetét?Az ilyen értékelések szubjektivitását, így a mi csoportunkét is, erősen meghatározza, hogy kikkel és milyen kontextusban építettük a viszonyítási alapul szolgáló kapcsolatainkat. Az a tapasztalat, amit a tudományos eredmények nemzetközi közvetítésének világában szereztünk -legyen az önálló, hazai vagy kül-földi (esetünkben amerikai és angol) kollégákkal nemzetközi folyóiratokban, könyvekben való publikálás, lektorálás, szerkesztőbizottsági vitákban való rész-vétel, s különösen az European Urban and Regional Studies folyóirat többéves szerkesztői gyakorlata -, sajnos nem ad okot az elégedettségre. A hivatkozások-kal intézményesen is mért folyóiratokban a magyar "jelenlét" bizony alig érez-hető. Fontos persze, hogy magát a "nyugati" tudományosságot is differenciáltan kezeljük. Szakmá(i)nk igazán jó, neves nemzetközi folyóiratai ugyanis alapvető-en angol-amerikai szerkesztésűek, irányításúak, tulajdonúak és terjesztésűek, s ezekbe a magyar geográfusok, regionális tudományi szakemberek mellett más kelet-közép-európaiak, de például a dél-európaiak kéziratai is meglehetősen nehezen kapnak "bebocsátást". Spanyol vagy olasz kollégákkal beszélgetve kiderült, nekik hozzánk hasonlóan nehéz túllépni azon a nagy múltú tradíción, ami saját nemzeti tudományukban a leíró, empirikus (vagy épp "önmagáért való" kvantitatív) elemzéseket preferálja. Hiányzik a társadalomelméleti felvértezett-ség, az a nyelvezet, ami nem unalmas ismétléssé teszi az empirikus eredmények bemutatását, hanem megadja a közös gondolkodás kereteit. Mindezen túl azonban tőlünk független tényezőkkel, így az elmúlt évtizedben egyre erősebben (például a mi meghívásunkkal is szervezett nemzetközi konferenciavitákban, tematikus folyóiratszámokban) bírált angol-amerikai hegemóniával is meg kell küzdenünk. Nemcsak az elméleti diskurzusok irányításától van távol Magyarország, de úgy tűnik, azokba a vitákba, amelyek például a globalizációról vagy a posztkolonializmus területiségéről szóltak, sem "mi", itt élők kapcsoltuk be a kelet-közép-európai tapasztalatokat, s bíráltuk a "nyugati" nézőpontok egyoldalúságát, hanem főleg angol-amerikai vagy a régiónkból már elvándorolt kutatók.

Irányzatok a brit vidékföldrajzban

“…Ezzel együtt a vizsgálat relevanciája az itt bemutatott eredmények ilyen irányú továbbgondolásában rejlik. A vidékföldrajzi kutatások különféle megközelítési módjainak elemzésére kiváló alapot nyújt a brit geográfusok tevékenységének vizsgálata, hiszen a nyugati társadalomelméletek fejlődésében komoly szerepük van, azok alakításának aktív részesei (az angolszász hegemóniáról bővebben: Timár 2006;Timár et al 2012;Valentine 2001). A tanulmány a fogalmi keretek és a módszertan tisztázása után négy irányzattal foglalkozik részletesen (pozitivista, politikai gazdaságtani, kulturális, relacionális), mindegyiket külön fejezetben tárgyalva.…”

„Az Alföld sajátságosan paradox hely...” Interjú Csatári Bálinttal

“…Annál pontosabban, mint ahogy a békéscsabai kollégáim fogalmaztak rólam a TéT-beli interjújukban (Timár et al 2012), én sem tudok: kényszerűség volt. Mert azt hiszem, emberileg és lelkileg nem tudtam volna azokhoz az -egyértelműen szellemi és tudományos értékek rombolásával is járó -átszervezésekhez asszisztálni, amelyek előjeleit már láttam.…”