Szakértői álláspontok megítélésének néhány elméleti és gyakorlati módja

Abstract

K u t r o v á t z G á b o r -E L T E T T K , C s i l l a g á s z a t i T a n s z é k , a d j u n k t u s k u t r o v @ c a e s a r . e l t e . h u , w e b : k u t r o v . w e b . e l t e . h u D O I : 1 0 . 2 0 5 2 0 / J E L -K E P . 2 0 1 9 . 2 . 1Absztrakt A tanulmány az ún. episztemikus függés jelenségének egy lényeges vonatkozását, a szakértők (és szakértői álláspontok) laikusok általi megítélésének lehetőségeit tárgyalja. Összefoglaljuk a szakirodalom klasszikus szövegeiben megjelenő normatív álláspontokat, főként a társas episztemológiák és a tudománytanulmányok területeire összpontosítva. Ezután ezeket a javaslatokat egy empirikus tesztnek vetjük alá egy esettanulmány, a H1N1 oltással kapcsolatos 2009-es társadalmi bizonytalanságban megjelenő internetes viták elemzésével. Végül magunk is normatív javaslatokat fogalmazunk meg a szakirodalmi elvárások és az esettanulmány eredményei közti diszkrepanciák alapján. Kulcsszavakszakértők, metaszakértelem, internetes hozzászólások, H1N1 influenzajárvány Abstract This paper examines a crucial aspect of the phenomenon called epistemic dependence, namely laypeople's available possibilities for assessing experts (and expert opinions). Firstly, normative standpoints presented by classical works will be summarized, focusing mainly on social epistemologies, and social studies of science. Then, these recommendations will be contrasted with the empirical findings of a case study, the analysis of Hungarian Internet discussions of the H1N1 vaccination problem in 2009. Finally, we propose our own recommandations based on the observed discrepancies between theoretical expectations of the literature and the findings of our case study. Bevezetés: A szakértelemtől a metaszakértelemigA szakértelem problémája régóta jelen van a nyugati gondolkodásban. Platón korai dialógusainak Szókratésze sorra látogatta korának elismert szakértőit -pl. a vallás (Euthüphrón), a költészet (Ión), a hadviselés (Lakhész), a retorika (Gorgiász), vagy éppen a szofista vitaművészet (Euthüdémosz) és bölcselet (Prótagorasz, Hippiasz) területén -, miközben választ keresett arra a kérdésre, hogy mit jelent tudni (LaBarge 1997). Konklúziója többszörösen negatív: nemcsak az derül ki, hogy maga a tudás fogalma problematikus (és ő maga csak annyit tud, hogy nem tud semmit), hanem az is, hogy a laikus sem tudja eldönteni a megkérdezett szakértőről, hogy annak valódi-e a tudása: "Sem azt tehát, aki azt színleli, hogy orvos, de valójában nem az, nem tudja megkülönböztetni az igazi orvostól, sem más hozzáértőt a hozzá nem értőtől." (Platón 1984a: 85) Ennek ellenére Platón Szókratésze hangsúlyozza, hogy szükség van a szakértőkre, hiszen például az athéni népgyűlés mindig csak szakembereket hallgat meg szakmai kérdésekben, és ha nem szakember kíván nyilatkozni, akkor azt kinevetik és rendőrrel vitetik el (Platón 1984b: 192) A helyzet nem javult Platón kora óta. Számtalan kérdésben rászorulunk arra, hogy szakértőkre hagyatkozzunk, miközben sem azt nem tudjuk megmondani, hogy mit jelent szakértőnek lenni, sem azt, hogy...

Az ismeretfogyasztói attitűd mint jelenkori probléma

“…E kultúra ismeretelméleti következményeit feltérképező normatív filozófiai (és pl. érveléselméleti) elképzelések szerint a szakértőkre való ráhagyatkozás egyik feltétele, hogy konszenzus (vagy konszenzushoz közeli állapot) jellemezze a releváns szakértők közösségét (Kutrovátz 2019). Vagyis a laikus számára akkor racionális (vagy legalábbis problémamentes) elfogadni a szakértői véleményt, ha azzal kapcsolatban nagyjából minden szakértő egyetért.…”