Stabilitás és változás az idősek háztartásszerkezetében

Abstract

Tanulmányunk az idősek háztartásszerkezetében 1990 és 2011 között bekövetke-zett változásokat mutatja be keresztmetszeti adatok felhasználásával és longitudinális megközelítésben. A vizsgált időszak fontos változása az egyedül élők és az elváltak arányának növekedése az idősek több korcsoportjában. Életpálya megközelítésben az egyszemélyes háztartások időben nagy stabilitást mutatnak. A 11 éves megfigyelési időszak alatt az egyszemélyes háztartástípusból volt a legkisebb a kilépési mobilitás. Ez azt jelenti, hogy ha valaki egyedülállóvá válik, nagyon kevés esélye van arra, hogy idős korában ismét együtt éljen valakivel. A másik komolyabb változás a tekintetben figyelhető meg, hogy 1990 óta növe-kedik a partner nélkül, gyermekeikkel élő idősek aránya. Arányuk a "fiatalabbak" körében emelkedett, ami arra utal, hogy a fiatal generációk kései önállósodása, a párkapcsolataik törékenysége komoly hatással vannak még a 60 év feletti generációk családszerkezeti formáira is. Az egyéni életpályák mikroszintű vizsgá-lata rámutatott arra, hogy a 2001-ben 55-69 év közötti népesség felét érintette valamilyen családszerkezeti változás a vizsgált 11 éves periódusban. A nők és a fiatalabb kohorszok körében valamivel nagyobb volt az érintettség, azaz rájuk jellemzőbb volt, hogy család összetételük megváltozott 2001 és 2012 között.

A technológia használatának segítő tényezői idős korban

“…Az egyik legfontosabb ilyen változás a háztartások szerkezetében végbemenő átalakulás. Magyarországon is, mint a világ legtöbb fejlett országában, jelentősen megnőtt az egyedül élők száma, s különösen igaz ez a nagyvárosban élőkre és a nőkre (Monostori, 2017). Ahogy az életkor előrehaladtával nő az egyedül élők száma, fontossá válik az egyedül maradtak ellátása.…”

Idősödő társadalmak mint a társadalmi innováció motorjai

“…Ennek a szervezése nemcsak a helyi állami/ önkormányzati szervezetek feladata, de a helyi közösségek feladata is. Az idősek számára a vallás például fontos színtér, így a vallási élmények, mint a zarándoklatok szervezése jelentős eseménnyé válhat (Mitev et al, 2015 (Monostori, 2017). Az idősödés minőségét mérő mutatók egyik fontos eleme, hogy mennyire biztosított az autonóm, önálló élet lehetősége az idős emberek számára.…”