Az inkretin hatásmechanizmusú vércukorcsökkentők, azon belül is a glukagonszerű peptid (GLP)-1-receptoragonisták mind fontosabb szerepet töltenek be a 2-es típusú diabetes kezelésében. Hosszú hatású változataik megjelenése tovább szélesíti a terápiás eszköztárat, ugyanakkor növeli a kezelés kényelmét, s javíthatja a kezelés elfogadását. Hazai forgalmazásban ez idő szerint a napi egyszer adagolandó liraglutid, a heti egyszeri beadást igénylő exenatid heti egyszer és a dulaglutid, valamint a szemaglutid érhető el. A közlemény áttekinti e származékok főbb farmakokinetikai jellemzőit, hatékonyságuk és biztonságosságuk adatait, kitérve a kardiovaszkuláris végpontú vizsgálatokra is. Glykaemiás hatékonyságuk mellett előnyük testsúlycsökkenést elősegítő természetük, kedvező kardiovaszkuláris és renális hatásuk. Mellékhatásaik túlnyomó részben gastrointestinalis természetűek, átmenetiek és enyhék, egy vizsgálatban, néhány esetben azonban, bázisinzulint is kapó személyeken, feltehetően a gyors anyagcserejavulással összefüggésben a retinopathia progresszióját észlelték. E tekintetben további megfigyelések szükségesek. ■ Kulcsszavak: nem-prandialis hatású GLP-1-receptoragonisták, exenatid heti egyszer, albiglutid, dulaglutid, szemaglutid, hatékonyság, biztonságosság The place of long acting GLP-1 receptor agonists in the therapy of type 2 diabetes-the present possibilities in Hungary Summary: Drugs with incretin mechanism, first of all the glucagon-like peptide (GLP)-1 receptor agonists have an outstanding role in the present blood glucose lowering therapy in type 2 diabetes. Their compounds with long acting effect not only broadened the therapeutic possibilities, but also increased the convenience of treatment and could improve the seizure of parenteral therapy. At present the liraglutide, requiring daily dosage and three preparations with weekly one injection are available on the Hungarian market, the exenatide quaque weekly, the dulaglutide and the semaglutide. Main data of their pharmacokinetics, efficiency and safety are overviewd in the article, with a special focus on studies with cardiovascular endpoints. It is stressed out, that beside of the powerful glycemic efficacy their special advantage is the weight loss promoting nature and the favourable cardiorenal effects. Their adverse effects are mostly of gastrointestinal origin, in the majority mild and transitoric. In one study-likely to be associated with too fast metabolic improvement-at patients, getting also basal insulin the progression of retinopathy was observed. This needs further long-term observations.