Rural youth and their lack of mobility

Abstract

A vidéken élő emberek immobilitásának okait és jelenségeit a nemzetközi szakirodalom elsősorban az elvándorlási motivációk és a betelepülések következményein keresztül vizsgálja. Tanulmányunk első felében ezeket a kutatási eredményeket ismertetjük. Bemutatjuk a szegénység és immobilitás összefüggéseit, áttekintjük a mezőgazdaság és a területi mobilitás kapcsolatát, elsősorban a falusi vállalkozások funkcióin keresztül. Kitérünk a migráció után visszatérő fiatalok (return migration) helyzetére, akik elsősorban hosszabb távú tanulás és/vagy munkakeresés után települnek vissza a falujukba. Áttekintjük a strukturális teóriákat, amelyek elsősorban a különböző tőkefajták szerint magyarázzák a vándorlást, és a vidék megváltozott percepciójának hatását is értelmezik. A magyar falusi fiatalok immobilitásának jellemzőit, és a 2010-2017 között megfigyelhető elvándorlási trendeket idősoros társadalomstatisztikai eredmények alapján értelmezzük. Tanulmányunk második felében az MTA Mobilitás Kutatási Centrum kutatási programja keretében készült elemzések eredményeit ismertetjük. A tanulmányok és esettanulmányok vizsgálják a társas kapcsolatok szerepét az immobilitásban, a kistelepülésen élő fiatalok foglalkozási karakterét és ezek kötődést befolyásoló hatását. Értelmezik a fiatalok mobilitástörténeteit, identitásuk szociális reprezentációját, a sikeresség kategóriáit, a szegénység hatásait, a családi kötöttségeket, az immobil fiatalok jövőképét, valamint a települések társadalmi-területi jellemzőinek következményeit.

“Cseberből vederbe” – Lakásmobilitás-mintázatok egy marginalizált térben

“…Hasonló következtetésekre jutnak kvantitatív és kvalitatív adatelemzés alapján az MTA KEP Mobilitási Centrum Debreceni Egyetemi Kutatócsoportjának munkatársai a vidéki társadalmak, főként a falusi atalok immobilitását vizsgálva. Az utóbbi évtizedben megtorpant a vándorlásban érintett atalok számának növekvő trendje: egyfelől a községi atalokat erősebben jellemzi a visszatérő migráció, és az ezzel járó napi ingázás a kistelepülésekről a nagyobb települések, városok felé, másfelől az immobilitás markáns jelenséggé vált a falvakban (Czibere, Kovách 2019). A lakásmobilitási adatokat árnyalja, hogy az immobil falusi atalok nagy része a szülői házban él, jellemzően többgenerációs háztartásban (Csoba 2019;Czibere 2019;Czibere, Kovách 2019;Huszti 2019;Molnár 2019).…”

“…Az utóbbi évtizedben megtorpant a vándorlásban érintett atalok számának növekvő trendje: egyfelől a községi atalokat erősebben jellemzi a visszatérő migráció, és az ezzel járó napi ingázás a kistelepülésekről a nagyobb települések, városok felé, másfelől az immobilitás markáns jelenséggé vált a falvakban (Czibere, Kovách 2019). A lakásmobilitási adatokat árnyalja, hogy az immobil falusi atalok nagy része a szülői házban él, jellemzően többgenerációs háztartásban (Csoba 2019;Czibere 2019;Czibere, Kovách 2019;Huszti 2019;Molnár 2019). Túlnyomó többségük a családban előforduló mobilitástörténetek, vagy saját oktatáshoz fűződő mobilitástapasztalatai ellenére sem tervez költözést, miközben a legszegényebbeknek erőforrások, minták, lehetőségek hiányában erre esélyük sincs (Bihari 2019;Czibere 2019;Czibere, Kovách 2019;Csoba 2019;Kerülő 2019;Molnár 2019;Murányi 2019;Nagy 2019).…”