Rhyme in 16th-Century Hungarian Historical Songs: A Pilot Study

Abstract

This article presents a computer-based stichometric analysis of 26 Hungarian historical songs from the 16th century. We explore the validity of comments made by Albert Szenci Molnár in 1607 about the poor quality and simplicity of stanza structures in the poetry of previous generations. The study shows how rhyming changed in this poetic genre between 1539 and 1598. In this respect, it is the first work to explore these changes through a quantitative analysis. We find that during the examined period, there was a marked decline in the frequency of rhymes based on the repetition of the same word. At the same time, the tendency to maintain a rhyme across multiple stanzas did not change significantly.

Egy automatikusan generált rímszótár fejlesztése és a magyar kanonikus költészet rímszavainak néhány jellemzője

“…Az egyetlen kivétel Tinódi Sebestyén, akinél a mély hangrendű rímszavak fordulnak elő a legnagyobb számban. Ennek oka minden bizonnyal a vala szó rímhelyzetben való nagymértékű használata [6,7]. A 6. táblázat az ELTE Regénykorpusz 2 mondatvégi szavainak és az ELTE Verskorpusz rímszavainak a hangrendi megoszlását mutatja be.…”

“…A táblázat számaiból látszik, hogy az azonos szófajú tagokkal rendelkező rímpárok arányainak a mediánja több, mint másfélszerese, az azonos szófajú és morfoszintaktikai tulajdonságú tagokkal rendelkező rímpárok arányainak a mediánja pedig majdnem tízszerese a regénykorpusz random mondatvégi szópárjaira kapott várható értéknek. Az azonos szófajú, illetve azonos szófajú és azonos morfoszintaktikai tulajdonságú tagokkal rendelkező rímpárok nagy aránya a ragrímek használatával magyarázható, hiszen a ragrímek esetében a rímelő tagoknak jellemzően azonos a szófaja, és az azonos toldalékok miatt azonosak a morfoszintaktikai jellemzői (a régi magyar irodalom ragrímeit kvantitatív módon már vizsgálta Seláf és Plecháč [6], valamint Maróthy, Seláf és Plecháč [7]).…”