Recent changes in the treatment of aortoiliac occlusive disease by the Oxford Regional Vascular Service

Abstract

Over the four years from 1 January 1985 to 31 December 1988, 192 patients were treated for aortoiliac occlusive disease by the Oxford Regional Vascular Service. The number of patients treated by percutaneous transluminal angioplasty increased from two in the first year of the study to 34 in the third year of the study. This increase was accompanied by a decrease in the proportion of patients treated by aortobifemoral bypass but the proportion of patients treated by extra-anatomic bypass remained constant at around 30 per cent. Twice as many patients were treated in the fourth year as in the first year of the study so that the number of surgical operations increased despite many patients being treated exclusively by percutaneous transluminal angioplasty. The number of patients requiring mandatory treatment for limb salvage increased by 109 per cent and optional treatment for intermittent claudication by 85 per cent. The introduction of percutaneous transluminal angioplasty in Oxford has coincided with an increase in the number of patients presenting with symptomatic aortoiliac occlusive disease and has allowed twice as many people to be treated while the number of aortobifemoral bypass operations has remained unchanged. It is concluded that the introduction of percutaneous transluminal angioplasty has not only generated its own workload but has also led to an increased demand for surgical reconstruction for aortoiliac occlusive disease.

Az aortobiiliacalis occlusiv érbetegség miatt végzett aortobifemoralis bypass műtétek hosszú távú eredményeinek elemzése

“…A megmentett végtagok aránya közel azonos; az elsődleges és másodlagos nyitva maradás az első 2 évben megegyezik a nemzetközi eredményekkel, de az 5 éves nyitva maradás azokhoz képest már elmarad [3][4][5][6][7][8]. Davies és mtsai 1990-ben arról számoltak be, hogy az akkor még viszonylag újnak számító endovascularis technika bevezetése több, AIOD-ban szenvedő beteg kezelését tette lehetővé, hangsúlyozzák azonban a nyitott műtéti rekonstrukció jelentőségét az előrehaladott esetekben [9]. Az utóbbi években több publikáció jelent meg arról, hogy az endovascularis technika ideális lehet diffúz betegségben is, főleg a műtét szempontjából nagy rizikójú betegcsoportban [10][11][12].…”