No abstract

The best method of anticoagulation for patients with peripheral artery disease (PAD) is still a topic of interest for physicians. We conducted a meta-analysis to compare the effects of direct oral anticoagulants (DOACs) with those of vitamin-K-antagonist (VKA) anticoagulants in patients with peripheral artery disease. Five databases (Medline (via PubMed), EMBASE, Scopus, Web of Science, and CENTRAL) were searched systematically for studies comparing the effects of the two types of anticoagulants in patients with PAD, with an emphasis on lower-limb outcomes, cardiovascular events, and mortality. In PAD patients with concomitant non-valvular atrial fibrillation (NVAF), the use of DOACs significantly reduced the risk of major adverse limb events (HR = 0.58, 95% CI, 0.39–0.86, p < 0.01), stroke/systemic embolism (HR 0.76; 95% CI 0.61–0.95; p < 0.01), and all-cause mortality (HR 0.78; 95% CI 0.66–0.92; p < 0.01) compared with warfarin, but showed similar risks of MI (HR = 0.81, 95% CI, 0.59–1.11, p = 0.2) and cardiovascular mortality (HR = 0.77, 95% CI, 0.58–1.02, p = 0.07). Rivaroxaban at higher doses significantly increased the risk of major bleeding (HR = 1.16, 95% CI, 1.07–1.25, p < 0.01). We found no significant difference in terms of revascularization (OR = 1.49, 95% CI, 0.79–2.79, p = 0.14) in PAD patients in whom a poor distal runoff was the reason for the anticoagulation. DOACs have lower rates of major limb events, stroke, and mortality than VKAs in PAD patients with atrial fibrillation. Rivaroxaban at higher doses increased the risk of major bleeding compared with other DOAC drugs. More high-quality studies are needed to determine the most appropriate anticoagulation regimen for patients with lower-limb atherosclerosis.

No abstract

Összefoglaló. Bevezetés: A diffúz aortobiiliacalis érszakasz occlusiv betegségének kezelésére alkalmazott aortobifemoralis bypass szerepe csökken az endovascularis műtétek térnyerése miatt. Célkitűzés: A vizsgálat célja volt a modern invazív kezelés korszakában a perioperatív és a hosszú távú eredmények elemzése aortobiiliacalis bypass után, melyek összehasonlíthatók az endovascularis megoldások eredményeivel. Módszerek: A retrospektív, egycentrumú vizsgálat során a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának Érsebészeti és Endovaszkuláris Tanszékén 2006. 01. 01. és 2017. 12. 31. között occlusiv aortoiliacalis atherosclerosis miatt primer aortobifemoralis bypass műtéten átesett 419 beteg (átlagéletkor: 62,2 év, SD: ± 8,22; 224 férfi, 53%) adatait elemeztük. Eredmények: A posztoperatív 30 napon belüli mortalitás 5,01%, a késői mortalitás 10,98% és 29,59% volt 12, illetve 60 hónap után. A betegek 12,57%-ánál történt korai reoperáció, késői reoperáció 32 (8%) betegnél vált szükségessé. A graft elsődleges nyitva maradása 88,65% és 81,15% volt 12, illetve 60 hónap után. 21 betegnél történt amputáció (6,29%); 57,14%-ban femoralis, 35,71%-ban cruralis szinten, 7,14%-ban a boka szintje alatt. Az amputációkra 35,71%-ban a bypasst követő 30 napon belül, további 35,71%-ban 2 éven belül került sor. Az esetek 35,63%-ában lépett fel egyéb szövődmény; a leggyakoribbak: műtétet igénylő posztoperatív hernia (6,89%), cardiovascularis szövődmény (4,19%), lágyéki nyirokcsorgás vagy sebgyógyulási zavar (4,79%). Következtetés: Eredményeink alapján e betegcsoportban az aortobifemoralis bypass elfogadható, de nem jelentéktelen perioperatív halálozással és magas morbiditással jár. A graft hosszú távú nyitva maradása jó, de az újabb érműtét mind rövid, mind hosszú távon relatíve gyakori. A kevésbé invazív technikák eredményeinek összehasonlítása indokolt a hosszú szakaszú (TASC C, D) elváltozások esetén. Orv Hetil. 2021; 162(3): 99–105. Summary. Introduction: The role of aorto-bifemoral bypass in the treatment of diffuse aorto-biiliac occlusive disease decreases in the era of endovascular surgery. Objective: The aim of the study was to analyse the early and long-term postoperative results of aorto-bifemoral bypass in a recent time period. These results may be used as a baseline to compare the results of endovascular procedures. Methods: In a retrospective, single-center study, the data of 419 patients (mean age: 62.2 years, SD: ± 8.22; 224 men, 53%) who underwent primary aorto-bifemoral bypass due to occlusive aorto-iliac atherosclerosis from 01. 01. 2006 to 31. 12. 2017 at the Department of Vascular and Endovascular Surgery of Semmelweis University Heart and Vascular Center were analysed. Results: Postoperative mortality within 30 days was 5.01%, late mortality was 10.98% and 29.59% after 12 and 60 months, respectively. 12.57% of the patients needed early reoperation and late reoperation was required in 32 cases (8%). The primary graft patency was 88.65% and 81.15% after 12 and 60 months, respectively. 21 patients underwent amputation (6.29%); 57.14% at the femoral level, 35.71% at the crural level and 7.14% below the ankle level. Amputations were performed in 35.71% of the cases within 30 days after the bypass and an additional 35.71% within 2 years. Other complications occurred in 35.63% of the cases; the most common causes were postoperative hernia requiring surgery (6.89%), cardiovascular complication (4.19%) and inguinal wound healing disorders (4.79%). Conclusion: Based on our results, aorto-bifemoral bypass surgery is associated with acceptable but not insignificant perioperative mortality and high morbidity in this group of patients. The graft patency is favourable in the long term, however, additional vascular reintervention is common in short and long term as well. Short- and long-term results of percutaneous endovascular techniques in diffuse aorto-biiliac disease (TASC C and D lesions) are suggested to be compared to these recent results of open surgery. Orv Hetil. 2021; 162(3): 99–105.

No abstract

No abstract

No abstract

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut alsó végtagi ischaemia nagy klinikai jelentőségét gyakori előfordulása és súlyos szövődményei (amputáció, halálozás) okozzák. A műtéti megoldás mellett a katéterrel végzett thrombolysis jelent terápiás lehetőséget, használata azonban nem terjedt el széles körben hazánkban. Célkitűzés: A katéterrel végzett thrombolysis hatékonyságának és biztonságosságának megállapítása akut alsó végtagi ischaemia esetén. Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2012. 03. 01. és 2019. 12. 31. között akut alsó végtagi ischaemia miatt katéteres thrombolysisen átesett 40 beteg (átlagéletkor: 64 év, SD: ±11,79; 25 férfi, 62,5%) adatait elemeztük retrospektív vizsgálat során. Eredmények: 40 páciens esetében 42 katéteres lysist hajtottunk végre. A medián alteplázbolus 5 mg (IQR: 5), a medián folyamatos dózis 2 mg/h (IQR: 0,8) volt. A lysisek közül 23 (54,76%) volt sikeres, ebből 16 (69,57%) esetben végeztünk kiegészítő percutan beavatkozást. Vérzés miatt 5 (11,9%), elzáródás miatt 3 (7,14%) betegen végeztünk sürgős beavatkozást. A leggyakoribb posztoperatív szövődmény az amputáció (17,5%), a haematoma (11,9%) és a distalis embolisatio (7,14%) volt. 16 (40%) esetben végeztünk a lizált érszakaszon később beavatkozást. 11 (27,5%) betegnél történt major amputáció. A posztoperatív 30 napon belüli mortalitás 2,5% volt. Az átlagos beavatkozásmentes időszak 1626 nap (SD: ±1710), az átlagos amputációmentes túlélés 2038 nap (SD: ±1665) volt. A lysis alatt adott intravénás heparin nem befolyásolta a nyitva maradást és az amputációt. Következtetés: A katéterrel végzett thrombolysis terápiás lehetőség akut alsó végtagi ischaemia esetén. Sikeres lysis esetén is gyakran kell endovascularis intervenciót végezni. Katéteres thrombolysis alkalmazásakor számolni kell a gyakori korai szövődmény és a késői reintervenció veszélyével. A pontos terápiás protokoll kialakításához további vizsgálatokra van szükség. Orv Hetil. 2022; 163(11): 424–430. Summary. Introduction: Acute limb ischemia has great clinical significance due to its common occurrence and serious complications. Besides open surgical intervention, catheter-directed thrombolysis is a proven treatment alternative, however, it is not widely used in Hungary. Objective: To evaluate the efficacy and safety of catheter-directed thrombolysis in acute limb ischemia. Methods: In a retrospective single-center study, we analyzed the data of 40 patients (mean age: 64, SD: ±11.79; 25 men, 69.57%) who underwent catheter-directed thrombolysis due to acute limb ischemia at Semmelweis University Heart and Vascular Centre between 01. 03. 2012 and 31. 12. 2019. Results: 42 thrombolysis were performed on 40 patients. The median alteplase dose was 5 mg (IQR: 5), the median continuous dose was 2 mg/h (IQR: 0.8). 23 (54.76%) procedures were successful and 16 (69.57%) cases required further percutaneous interventions. Hemorrhage led to 5 and occlusion to 3 emergency interventions. The most common postoperative complications were amputation (17.5%), hematoma (11.9%) and distal embolisation (7.14%). 16 (40%) cases required late reintervention at the surgical site. 11 (27.5%) cases needed major amputation. 30 day postoperative mortality was 2.5%. Average intervention-free survival was 1626 days (SD: ±1710), while average amputation-free survival was 2038 days (SD: ±1665). Additional intravenous heparin given during thrombolysis did not affect reocclusion rate and amputation-free survival. Conclusion: Catheter-directed thrombolysis is a therapeutic option in acute limb ischemia. Successful thrombolysis often requires endovascular intervention at the same time. Frequent early complications and late reinterventions have to be considered. Further studies are needed for developing specific therapeutic protocol. Orv Hetil. 2022; 163(11): 424–430.