Probléma-központú tanulás

Abstract

Tanulmányukban a szerzők azt vizsgálják, hogy mi jellemzi a tanulás probléma-központú felfogását, és az új médiumok mennyiben tudnak hozzájárulni a tanulási környezet átalakulásához.Arra a következtetésre jutnak, hogy az új médiumok használata az oktatásban lehetőséget ad arra, hogy az iskolában teret nyerjen a probléma-központú tanulás. A számítógépes alapú stratégiai játékok és szimulációk lehetővé teszik, hogy a problémákat valószerűen, különböző kontextusokban, más-más nézőpontokból tudjuk tovább gondolni, az interneten történő adatgyűjtés pedig az önálló tanulás és a kritikai szemlélet új lehetőségeit és kihívásait rejti magában, egyedül a számítógépre alapozva azonban nem volna ésszerű alapvető változásokat várni az iskolai tanulásban. A cikk második része ismerteti a hesseni SEMIK programot és több más németországi kezdeményezést a számítógépek és az internet újszerű, interaktív alkalmazására a problémaközpontú oktatásban, rámutatva bizonyos nehézségekre és akadályokra is.

A hagyományos és elektronikus tanulási környezet kombinált alkalmazásainak vizsgálata – Oktatói portálok

“…Továbbá ezzel a paradigmával kapcsolatosan olvashatjuk Komenczi Bertalan egy megállapítását is, miszerint a hagyományos (tradicionális) tanulási környezet egyszerűsített modelljét ez a gondolkodás már meghaladja, s előre mutat a komplementer, a konstruktivista és problémaközpontú tanulási környezetek irányába (Komenczi, 2009). A cselekvés pedagógiájának szemléletében tehát már egyértelműen felfedezhetőek a problémaközpontú tanulás eszméjének (Hense− Mandl−Gräsel, 2003;Savin-Baden, 2003) (Dewey, 1912). Piaget azt kutatta, hogy mi történik a gyermekek tudatában a környezettel való kölcsönhatás folyamán (Piaget, 1970) 274 .…”

“…Ezáltal biztosítható a tanulók személyes érintettsége és érzékenysége a problémákra, és emiatt válnak a tanulók motiválttá ezek megoldására, körüljárására, azaz magára a tanulásra. Hense, Mandl és Gräsel a problémaközpontú tanulási környezeteket az alábbi pontokban határozzák meg (HenseMandlGräsel, 2003):…”