Nemzetiségi térképek mint a hatalmi beszédmód formái (II. rész)

Abstract

Ethnic maps as forms of the authoritarian mode of speech (part II) KEMÉNYFI RÓBERTKULCSSZAVAK: térbeli fordulat, nyelvhatárakció, etnikai térképek, emléknyomok, hatalmi beszédmód, nemzetiségi politika ABSZTRAKT: A magyar kartográfiatörténet-írás nagy hagyományokkal és rendkívül gazdag eredményekkel rendelkezik. Azonban a társadalomtudományokban végbe-ment "térbeli fordulat" eredményeként a kartográfia tudománya is felismerte: ahhoz, hogy árnyalt képe legyen -jelen esetben -a nemzeti térképírási módokról, mindenképpen figyelembe kell vennie azt a társadalmi és kulturális hálót, amelyben az adott térképek születtek. A múlt század utolsó évtizedeiben lezajlott úgynevezett memory-boom az emlékezeti hely fogalmába beemelte a nem konkrét fizikai helyekhez köthető nemzeti emlékezeti narratívákat is. A "hely" az új megközelítésben inkább széles értelemben vett mentális közeget jelent, mintsem objektív teret. Olyan relatív kulturális színterekről van ebben a felfogásban szó, amelyek a nemzeti identitást fenntartó kollektív emlékezetet folyamatosan szervezik, áramlásban tartják és új-ra meg újra (akár újabb és újabb tartalommal) aktualizálják. Nemzeti ünnepek, archívumok, könyvtárak, szimbolikus aktusok, épületek, dalok, rítusok, akár etnikai térképek jelenítik meg a nemzet szellemét. A nemzeti emléktárak mélyén olyan dokumentumok találhatók, amelyek a politikai és az etnikai térképészet kapcsolatát kézzelfoghatóvá teszik, sőt a gyakorlati politika direkt befolyását a társadalomtudo-mányok szabályainak megfelelően szigorúan bizonyítani is képesek. A tanulmány egy olyan nyelvhatárakció fennmaradt igen részletes dokumentációját értelmezi, amellyel a feledés homályából előhívhatók azok a közvetlen politikai szándékok, amelyek a térképtörténet-írásban csupán egy-egy mondattal jelzett -és ezért csendesen meghúzódó -tulajdonképpen közigazgatási térkép elkészítése mögött ismerhetők fel. Még érdekesebbé teszi ennek a forrásnak a feldolgozását az a tény, hogy a ránk maradt dokumentumok tulajdonképpen egy történeti mítoszt is megkérdője-leznek. Nevezetesen azt, hogy a politika természetesen szólt bele a nemzetiségi kartográfiába az első világháború utáni évektől kezdődően (amely befolyás az ismert események miatt [Trianon -1920] hallgatólagosan el is fogadható -mondja kollektív emlékezetünk). Azonban a bemutatandó, egyértelműen politikai hátterű nyelvhatár-akció majd két évtizeddel a trianoni döntés előtt zajlott le.

A diaszpórában tanítók digitális kompetenciájának változása a pandémia okozta lezárások idején

“…A magyar diskurzusban tehát a két fogalom jelentésének különválása azonosítható, ugyanakkor átfedések és kivételek is tapasztalhatók, melyek igazolják, hogy ez a fajta különbség ilyen élesen nem választható külön egymástól (Keményfi, 2006).…”