Nehézfémek környezeti viselkedése antropogén hatásokra módosult kerti talajokban, Szeged példáján

A talaj- és talajvízrendszer komplex környezeti szempontú értékelése városi területen, Szeged példáján

“…A hét vizsgált fém közül (Cd, Co, Cr, Cu, Ni, Pb, Zn) egyedül a króm koncentrációi nem érték el a határértéket egyetlen mintában sem (Farsang, Puskás, 2007;Puskás, 2008). Szolnoki (2014) Szeged városi kiskerti talajaiban a nehézfémek mennyiségét, illetve mobilitási tulajdonságaikat vizsgálta. A következő mobilitási sorrendet állította fel: Pb > Zn > Cu > Cd > Co > As > Ni > Cr.…”

“…A városi szennyezések legfőbb antropogén forrásai általában az ipari tevékenység és a közlekedés. Mivel Szegeden csak néhány kisebb könnyűipari létesítmény található, a fő szennyezőforrásnak a közlekedés tekinthető Szolnoki, 2014). A közlekedésen kívül a város funkcionális tagolódása (5. ábra), területhasználata és beépítettsége is befolyásolja a szennyezések terjedését, illetve a talajvíz áramlását.…”

“…Egy 1999-es méréssorozat alapján Szeged zöldterületeinek talaja leginkább rézzel szennyezett, az átlagos réz koncentráció rendkívül magas, mintegy 270 mg/kg (Farsang, Puskás, 2007). Szolnoki (2014) Szeged városi kerti talajaira vonatkozó vizsgálataiban megállapította, hogy a kiskertekben a talajok erősen terheltek rézzel, sőt, a legtöbb határérték átlépés a rézre vonatkozóan fordult elő. Ez alapján nemcsak a sűrűn lakott területek talajainál jelent problémát a magas réztartalom, hanem a város egész területére jellemző.…”

“…A nikkelt azért választottam, mert a talaj leginkább ezzel az elemmel szennyeződött. A réz mennyisége bár csak egy mintában haladta meg a határértéket, azonban számos mintában relatíve nagy koncentrációban fordult elő, illetve korábbi vizsgálatok (Farsang, Puskás, 2007;Puskás, 2008;Szolnoki, 2014) alapján Szegeden a talajok leginkább rézzel szennyezettek. További ok volt, hogy az előző fejezetben a korrelációs számítások alapján is definiált két rendszerből (Cu-Zn-Pb és Ni-Cr-Co) egy-egy elem tulajdonságait feltárjam.…”