How to Make a Market: Reflections on the Attempt to Create a Single Market in the European Union

Abstract

Theories about institution-building episodes emphasize either rational or social and cultural elements. Our research on the Single Market Program (SMP) of the European Union (EU) shows that both elements are part of the process. When the EU was caught in a stalemate, the European Commission devised the SMP. The commission worked within the constraints of existing institutional arrangements, provided a "cultural frame," and helped create an elite social movement. This examination of the SMP legislation, using an institutional approach to the sociology of markets, shows how the commission was able to do this by trading off the interests of important state and corporate actors. 1 An earlier version of this article was prepared for the meeting of the European Community Studies Association in Washington, D.C., May 1993. We have benefited from comments given at a presentation at the Center for Western European Studies at Stanford University. We would also like to thank Richard Lempert, Doug McAdam, Andrew Moravcsik, and Richard Swedberg for comments. We have also been helped by comments from the AJS reviewers.

Housing and positive European integration: permissible state aid for improving the urban environment

“…Although competition takes place through markets, enterprises may avoid those markets where competition is most fierce, because that is where margins are generally lowest; rather, they may choose markets with less competition (Fligstein and Dauter, 2007) to find 'shelters from price competition' (Fligstein 1996, 659), such as, by receiving state aid (Kassim and Lyons 2013). One aim of the single European market was to break through these 'shelters' by changing the rules of exchange (Fligstein and Mara-Drita 1996).…”

Az euroszkepticizmus útjai Magyarországon

“…Arra a kérdésre keresik a választ, hogy az európai integrációnak melyek a főbb szereplői, és az elmúlt évtized során milyen mozgatórugók és motivációk mentén fejlődött és fejlődik. Az integrációs elméletek egyik legfontosabb ágát mindmáig a racionális választáson (rational choice) alapuló teóriák képezik (Fligstein-Mara-Drita 1996), amelyek a szereplők döntéseit elemzik, elsődlegesen a nemzeti versus szupranacionális intézmények közötti felosztás -kompetencia-és hatáskörelosztás, hatáskörtranszfer -szempontjából 6 . Marks (2001) alapján megkülönböztetjük a kormányközi, államközpontú vagy "neorealista" (Scharpf 1988) megközelítést, illetve modellt, amelynek lényege, hogy a tagállami politikák, illetve azok "közös nevezője" határozza meg az európai uniós politikaformálást.…”

“…A közvélemény "megengedő konszenzusa" "korlátozó disszenzussá" változott (Hooghe-Marks 2008;Carrubba 2001), vagyis a közvélemény az integrációs folyamat önálló szereplőjévé vált, amely kész azt akár blokkolni is. Az integrációs folyamat kapcsán számos tanulmány és könyv tárgyalja a közvélemény elégedetlenségét, a "demokratikus deficitet" (Follesdal-Hix 2006), az elit és a lakosság közötti szakadékot (Fligstein 2008).…”

“…A másik következtetés az lehet, hogy az identitás határozza meg az integráció megítélését (Hooghe-Marks 2001. Fligstein (2008) szerint az európai identitás terjedése az uniós politikák további koordinációjának előfeltétele. Egyelőre azonban nincs európai démosz, és az integráció mélyülése sem feltétlenül erősíti az európai identitást (Political Capital 2013).…”

“…A vezetők és a vezetettek közötti szakadék az elmúlt évtizedekben nőtt, amire a válság még ráerősített. Neil Fligstein már fél évtizede "európai összeütközésről" (Euroclash) írt, mondván: a "globalizált" elitek és a "lokalizált" lakosság között az unió elfogadottságát, működését, illetve jövőbeli kifutásait illetően a motivációk erősen különböznek (Fligstein 2008).…”