Health literacy – a heterogeneous phenomenon: a literature review

Abstract

Two different approaches to health literacy became visible, one in which health literacy is expressed as a polarized phenomenon, focusing on the extremes of low and high health literacy. The definitions of health literacy in this approach are characterized by a functional understanding, pointing out certain basic skills needed to understand health information. The other approach represents a complex understanding of health literacy, acknowledging a broadness of skills in interaction with the social and cultural contexts, which means that an individual's health literacy may fluctuate from one day to another according to the context. The complex approach stresses the interactive and critical skills needed to use information or knowledge as a basis for appropriate health decisions. We conclude that health literacy is a heterogeneous phenomenon that has significance for both the individual and society. Future research will aim at the development of assessments that capture the broadness of skills and agents characteristic for health literacy as a complex phenomenon.

„Hogy minden beteg megértse!” – Az egészségműveltség (health literacy) mérése Magyarországon

“…Mårtensson és Hensing [3] polarizált -elsősorban az inadekvát/alacsony funkcionális egészségműveltséggel rendelkezők kiszűrésére fókuszáló -és kulturális felfogást különböz-tet meg a szakirodalomban. Az utóbbi hangsúlyozottan szociális és kulturális kontextusba ágyazottan foglalkozik az egészségműveltséggel, ami feltételezi, hogy az egyén képességei helyzetről helyzetre változhatnak az egész-ségügyi kontextusnak megfelelően.…”

“…Baker és munkatársainak kutatása [11] szerint az inadekvát egészségműveltség erős, pozitív kapcsolatban áll a mortalitással, és jobban képes bejósolni a szubjektíven és objektíven értékelt egészségi állapotot, mint az életkor, a jövedelem, a foglalkoztatási státusz, az iskolázottság vagy a faji, etnikai csoportokhoz való tartozás [12]. A nem megfelelő egészségműveltség-gel rendelkező személyek hosszabb időt töltenek kór-házban és többször használják az egészségügyi rendszert, mint a magas egészségműveltségű páciensek [3], valamint nagyobb nehézséget okoz nekik az orvosi utasítások követése és az egészségügyi információk hitelességének megítélése [13]. Ezek mellett Rudd, Anderson, Oppenheimer és mtsai [4] általánosságban alacsonyabb szintű kognitív működéssel, a depresszió és más mentális betegségek nagyobb arányával, illetve például a méh-nyakrák előfordulásának megnövekedett kockázatával is talált összefüggést az olvasási készségek vonatkozásában.…”

“…Mårtensson és Hensing [3] azt a kritikát fogalmazta meg a funkcionális egészségműveltséget mérő tesztekkel szemben, hogy túlbecsülik az inadekvát egészségművelt-séggel rendelkezők arányát, mert nem veszik figyelembe az írott információn kívüli és a kommunikáció útján tör-ténő információszerzést. A 2015. decemberben megjelent előzetes magyar eredmények a HLS-EU Consortiumhoz csatlakozva azonban épp ennek ellenkezőjét mutatják: a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft.…”

“…A funkcionális egészségműveltséget mérő tesztek felvétele és kiértékelése nem kíván orvosi kompetenciát, csak szakszerű betanítást. Skandináviában létez-nek már olyan betegtájékoztató anyagok, amelyek auditív és vizuális komponensekkel segítik az írott szövegek megértését [3]. Ezek kialakításában, az alacsony egész-ségműveltséggel rendelkezők felzárkóztatásában, valamint alternatív betegtájékoztatási anyagok, edukációs módszerek fejlesztésében a kormányzati egészségpoliti-kának mindenhol nagy szerepe volt.…”

“…Amerikában ez a probléma ismételt felméré-sek szerint megközelítőleg 90 millió embert érint [2]; az ebből származó egészségügyi többletkiadásokat pedig 1998-ban 50 billió amerikai dollárt meghaladóra becsül-ték [3]. Az egészségműveltséggel kapcsolatos amerikai és európai kutatások ugyanakkor felhívják a figyelmet a jelenség komplexitására: a páciensek egyéni készségein túl az egészségügyi rendszer sajátosságai (például a betegtájékoztatás minősége), illetve az egészség-betegség-gel kapcsolatos gazdasági-társadalmi és kulturális-kommunikációs kontextus is meghatározó [4].…”