Hagyomány és újítás a bizánci regényekben: Az öreg nő alakja

Abstract

 "συγχορεύσω τῷ θεῷ Διονύσῳ" 1 Nikétas Eugenianos Drosilla és Chariklés című regényében feltűnik egy öregasz-szony, a fiát gyászoló Baryllis, aki a sok viszontagságtól megtört főhősnőt befogadja házába. A regényben övé a kerítőnő és a jó vendéglátó szerepe: előbb megpróbálja rá-venni Drosillát, hogy fogadja el a helyi földműves, Kallidémos udvarlását, majd miután Chariklés újra felbukkan a színen és a szerelmespár ismét egymásra talál, lakomát rendez nekik. A mulatság komédiába illő groteszk jelenettel zárul.2 Baryllis, miután kissé felöntött a garatra, a két kezébe egy-egy kéztörlőt vesz, feláll az asztalra, s bizarr hangokat kiadva bacchánsnők mozdulatait idéző táncba kezd. A lábai azonban összegabalyod-nak, a földre zuhan, és a padlón fetrengve szellenteni kezd. A jelenlévők mind hangos nevetésben törnek ki, egyikük olyannyira, hogy elveszti az egyensúlyát és a hátára esik.Az idős női szereplő és a lakomajelenet nem ismeretlen az antik regényekben, mint ahogy e kettő összekapcsolása sem. Míg az utóbbi a műfaj XII. századi képviselőinél is közkedvelt elemmé vált, 3 öreg női szereplő Eugenianosnál jelent meg először az antikvitás után írt görög nyelvű regényekben. Baryllis alakja nemcsak e tekintetben egyedül-álló, hanem megformálásában is: a hozzá kapcsolt motívumok és a jelenet, amiben köz-ponti szerepet kap, jól tükrözik a bizánci irodalomnak, s magának az irodalomalkotási folyamatnak a működését a hagyományok és kortárs hatások mezsgyéjén.A bizánci irodalom kutatására jellemző, a regények esetén pedig általános gyakorlat, hogy a művek vizsgálata az öröklött irodalmi eszközök, antik motívumok, idézetek, allúziók, valamint a keresztény elemek és bibliai utalások kimutatására, azok értelmezé-sére és továbbélésére összpontosul. Az utóbbi évtizedben vert gyökeret az a szemlélet, hogy egy-egy alkotás elemzésénél -legyen az tudós vagy népi nyelven írt -az ókori hagyomány hatásain túl formáló tényezőként kell számolni a kortárs irodalmi és szociológiai kontextussal is, mivel a szövegek közvetlen vagy közvetett módon számos információt hordoznak a bizánci kultúráról, hétköznapokról, a gondolkodásmódról és az olvasóközönségről. Ennek eredményeként fordult élénk érdeklődés például az irodalmi * A tanulmány az OTKA NN 104456 számú pályázat támogatásával készült. 1

Performance in den byzantinischen Romanen des 12. Jahrhunderts und das Theatron

“…288-301);Roilos (2012: pp. 232- 233);Delbó (2015).24 Es ist eine offene Frage, ob die dramatischen Szenen im theatron vorgetragen wurden und wenn ja, auf welche Art und Weise; und weiters, ob es möglich ist, dass diese als Pantomime dargestellt wurden? Vgl.…”