Köszönettel tartozom a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Filozófia és Tudománytörténet Tanszék volt és jelenlegi kollégáinak, akik az évek során megmutatták nekem a tudományos pálya értékeit. Közülük elsősorban tartozom köszönettel Dr. Zemplén Gábornak, aki témavezetőmként odaadással és biztatással tanított. Szintén köszönöm a tanszéken működő A racionalitás mércéi nevű kutatócsoport tagjainak, akik cikkeimre adott értékes megjegyzéseikkel segítettek jobb íróvá válni. Továbbá köszönettel tartozom a European Network for Argumentation and Public Policy analysis (APPLY) nevű kutatóhálózatnak, akik nemcsak azt tették lehetővé, hogy részt vegyek konferenciáikon és továbbképzéseiken, hanem megismertették velem az argumentatív polilógusok szakirodalmát. Hasonlóképpen köszönöm a Politikatudományi Intézetben működő, Dr. Szabó Gabriella által vezetett kutatócsoportnak, akik befogadták a politikai kommunikáció iránt érdeklődő érveléselmélészt. És természetesen köszönöm a családomnak és a barátaimnak, akik a publikálás világához többé-kevésbé értve, de végig támogattak az utóbbi években. Dr. Héder-Nádasi Eszter bajtársamként kísért végig a fokozatszerzés harcmezején. Dr. Tófalvy Tamás -az egyik leglelkiismeretesebb kutató és oktató, akit ismerek -tartotta bennem mindvégig a lelket. Végül, de nem utolsósorban, köszönöm Petschner Annának. Évfolyamtársakként a doktori iskolában osztoztunk minden kétségen és akadályon, sikeren és könnyed pillanaton. Vele kezdtem el kutatni a paksi atomerőmű bővítésének vitáját, nélküle valóban nem születhetett volna meg ez a disszertáció.