Exportáló vállalataink sokszínűsége

Abstract

A kutatás az exportáló vállalatok heterogén jellegét mutatja be a vállalati versenyképességi kutatás 2013, 2009, 2004 és 1999-es adatbázisának elemzésén keresztül. A kutatás fő módszertani eleme a K-középpontú klaszterelemzés, ahol az exportteljesítmény mércéi jelentették a klaszterképzés tényezőit. A klaszterelemzés négy klasztert azonosított: "stabil növekedők", "stagnálók", „fejlődő exportálók” és a "kismértékű" exportálók csoportját. A vállalatok pénzügyi teljesítményének elemzése során a klaszterek között szignifikáns jövedelmezőségi különbséget lehetett kimutatni, általánosságban elmondható, hogy a többségi külföldi tulajdonban levő vállalatok jövedelmezősége magasabb, ugyanakkor a legsikeresebb exportáló vállalatcsoporton belül statisztikailag nem lehetett kimutatni a külföldi tulajdonú vállalatok magasabb jövedelmezőségét. A magas exportintenzitással rendelkező "stabil növekedő" és "stagnáló" vállalatok összehasonlítása során a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a jobb exportteljesítmény és a magasabb jövedelmezőség hátterében jobb működési jellemzők és jobb menedzsmentképességek állnak.

Erőforrások és képességek a vállalati versenyképesség tükrében Egy empirikus vizsgálat tanulságai

“…Annak érdekében, hogy e vállalatok nemzetközileg is sikeresek legyenek növelniük kell exportorientációjuk beágyazottságát, ahogyan más tanulmányok is rámutattak arra, hogy az exporttevékenység pozitív kapcsolatban áll a nemzetközi piacokon történő kiaknázással (Peng & Shao, 2021). Kazainé (2016) kutatásában szintén a Vállalatgazdaságtan Intézet és a Versenyképesség Kutató Központ gondozásában végzett versenyképességi adatbázison végzett klaszterelemzést a vállalatok exporttevékenységének szempontjából. Kutatásában négy klasztert azonosított négy adatbázison, és azt találta, hogy a 25% alatti exportaránnyal rendelkező vállalatok jövedelmezősége alacso-nyabb, mint a nem exportáló vállalatoké.…”

“…A kiemelten versenyképes vállalatok száma is magas e két, valamint a tudásközpontú vezetésorientált klaszterben. Érdemes lenne további kutatásokat végezni a belföldi-külföldi tulajdon megoszlásáról e csoportokban, hasonlóan a korábbi kutatásokhoz (Czakó, Juhász & Reszegi, 2016;Kazainé, 2016), ahol a legsikeresebb stabil növekvő exportáló vállalatok túlnyomó többsége külföldi tulajdonban volt, de központi szerepet töltöttek be a hálózatkutatások eredményeiben is (Mandják, Wimmer & Juhász, 2012). További kutatások alapja lehet, hogy a külföldi tulajdonban lévő vállalatok megoszlása milyen a családi és nem családi tulajdon viszonyában.…”

A hátrányos helyzetű tanulók nem-kognitív kommunikációs készségfejlődése. A tanodák szerepének, eredményességének új szempontú megközelítése

“…A kommunikációs készség fontosságát széleskörű szakirodalom hangsúlyozza (pl. Holló -Kazainé Ónodi 2015, Kazainé Ónodi 2015. A szakirodalmakban egyetértés mutatkozik abban a tekintetben, hogy a kommunikáció az információátadás, a kapcsolatteremtés és az érdekérvényesítés eszköze és a kommunikáció minősége, iránya befolyásolja a közösségben elfoglalt pozíciót (Holló -Kazainé Ónodi 2015, Kazainé Ónodi -Holló 2016.…”

“…A szakirodalmakban egyetértés mutatkozik abban a tekintetben, hogy a kommunikáció az információátadás, a kapcsolatteremtés és az érdekérvényesítés eszköze és a kommunikáció minősége, iránya befolyásolja a közösségben elfoglalt pozíciót (Holló -Kazainé Ónodi 2015, Kazainé Ónodi -Holló 2016. A kommunikációnak kitüntetett szerepe van az iskolai oktatásban, a tanulásban, a jövőbeli felnőtté válás folyamatában, a munkahelykeresésben, a munkavégzés során és a társas érintkezések egyik meghatározó eleme is (Nagy 2011, Kazainé Ónodi 2015. Mindemellett a technológiai fejlődés, a nemzetközi, regionális és a társadalmi munkamegosztás átalakulása során a munkáltatók által elvárt nem-kognitív készségek közül az egyik kulcsfontosságú készség a kommunikációs készség szükséglete és fejlettsége.…”

Untitled

“…Nagy 2011, Kazainé Ónodi 2015. Mindemellett a technológiai fejlődés, a nemzetközi, regionális és a társadalmi munkamegosztás átalakulása során a munkáltatók által elvárt nem-kognitív készségek közül az egyik kulcsfontosságú készség a kommunikációs készség szükséglete és fejlettsége.…”