Bevezetés: A várandósok dohányzása számos szülészeti és
neonatológiai szövődményt okozhat. Megelőzésükre szervezetileg kiváló lehetőség
a gondozásba vételkor a dohányzói status védőnői felmérése, majd a
háziorvosokkal együtt a várandósok támogatása a dohányzás szünetelése vagy a
leszokás érdekében. Célkitűzés: Egy mintaszerű rendszer
felépítésére Nyíregyházán modellkísérletet végeztünk a városi védőnői hálózatban
2019. október 1. és 2021. március 31. között, gondozásra jelentkezett várandósok
körében. Módszer: Papíralapú kérdőíveink kitöltését a védőnők
végezték a gondozásba vételkor a várandósok válaszai alapján. A legfőbb
biometriai, szociodemográfiai és családtervezési adatokon (9 kérdés) túl a
dohányzási (cigarettázási) szokásokat, a környezeti dohányfüstártalmat és a
dohányzás ártalmasságának ismeretét vizsgáltuk (9 kérdés). A statisztikai
vizsgálatot frekvencia- és kereszttáblás elemzéssel végeztük. Szignifikánsnak
fogadtuk el az eredményeket p<0,05 értékkel. Eredmények: A
gondozásba vett összes várandós (n = 1761) közül 1548 (87,9%) válaszolt a
kérdéseinkre. Mintánk átlagéletkora 30,2 év (min./max.: 15/48) volt, gondozásba
vételük átlagosan a várandósság 10,8. hetében (min./max.: 6/34) történt.
Jelentős volt a magasabb fokú iskolai végzettséggel (középfokú 46,0%, felsőfokú
42,8%) rendelkezők aránya. A roma nemzetiség aránya 4,2% volt. Tervezett volt a
várandósság 88,5%-ban. Soha nem dohányzott 46,5%. Dohányzói anamnézise volt
53,5%-nak. A teljes mintából 10,1% folytatta a dohányzást, de 42,5% korábbi
dohányos azt állította, hogy aktuálisan nem cigarettázik. A férjek/élettársak (n
= 1493) részéről 30,3%-ban fordult elő környezeti dohányfüstártalom. Minden
várandós (98,9%) tisztában volt a dohányzás magzatkárosító hatásával.
Következtetés: Nagyvárosi környezetben a magasabb szintű
iskolai végzettség hozzájárult a dohányzás magzatkárosító hatásának ismeretéhez.
A várandósság alatt tovább folytatott dohányzásban a romák szignifikánsan
hátrányosabb helyzetben voltak a nem romákkal szemben. Másodlagos
dohányfüstártalom szempontjából nagyon kedvezőtlen volt a férj/élettárs
dohányzásának csaknem egyharmados aránya. Az alapellátás a legegyszerűbben a
védőnők révén érheti el a dohányzás által különösen veszélyeztetett populációt.
Részükre a bemutatott módszerrel a háziorvos és a védőnő az adatok alapján
célzottan végezheti a dohányzással kapcsolatban az alapellátás kompetenciájába
tartozó szünetelés/leszokás támogatást. Orv Hetil. 2024; 165(14): 545–552.
