Összefoglaló.
Bevezetés: Az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiát
(ERCP) követő pancreatitis (PEP) incidenciája a magas kockázatú betegcsoportban
14,7%. Célkitűzés: A munkacsoportunk által szerzett
tapasztalatok elemzése. Módszerek: A profilaktikus
pancreassztentes (PPS), magas kockázatú betegek adatait tartalmazó prospektív
adatbázisunkat elemeztük retrospektív módon. Az adatokat a PEP-incidencia és a
súlyosság tekintetében összehasonlítottuk a korábbi, hasonlóan magas kockázatú,
sztent nélküli beteganyagunkkal, illetve a sztenteléssel kapcsolatos
szövődményeket és a különböző sztenttípusokat is elemeztük. A Cotton-kritériumok
szerint értékeltük a PEP-t. Eredmények: A 317, magas kockázatú
betegből 288 esetben (90,9%) volt sikeres a PPS-implantáció. A sztent nélküli
kontrollcsoportba 121, magas kockázatú beteget választottunk be. A sikeresen
sztentelt betegekben a PEP incidenciája 10,0% volt. Ez és a PEP súlyossága
(enyhe: 8,3%, középsúlyos: 1,4%, súlyos: 0,3%) is szignifikánsan alacsonyabb
volt a PPS nélküli beteganyaghoz (PEP: 31,4%, enyhe: 15,7%, középsúlyos: 10,7%,
súlyos: 5,0%) és a sikertelenül sztentelt betegekhez (PEP: 41,3%, enyhe: 24,1%,
középsúlyos: 13,8%, súlyos: 3,4%) képest. Az utóbbi két csoport közötti
különbség nem volt szignifikáns. A sztenttel kapcsolatos szövődmények közül a
leggyakrabban a korai sztentkicsúszást (5/288 beteg, 1,74%) és a proximalis
sztentmigrációt (3/288 beteg, 1,04%) észleltük. A sztenttípusok közül a
legkedvezőbb mellékhatás-profilúnak a Freeman-típusú, belső füllel és külső
„pigtail” véggel ellátott sztenteket találtuk. Következtetés: A
profilaktikus pancreassztentelés hatékonyan csökkenti a PEP incidenciáját, és a
súlyosságát az enyhébb esetek felé tolja el. Alkalmazása viszonylag egyszerű,
azonban ismerni kell használatának megfelelő technikáját, időben történő
eltávolításának és a szövődmények felismerésének fontosságát. Eredményeink és a
nemzetközi ajánlások alapján magas PEP-rizikójú betegekben a PPS rutinszerű
alkalmazása minden ERCP-laborban ajánlott. Orv Hetil. 2021; 162(1): 31–38.
Summary.
Introduction: The most frequent complication of endoscopic
retrograde cholangiopancreatography (ERCP) is post-ERCP pancreatitis (PEP). Its
incidence in the high-risk patient population is 14.7%.
Objective: To analyze 10 years experiences of our working
group. Methods: We retrospectively analyzed our prospective
database of high-risk patients treated with prophylactic pancreatic stents (PPS)
including the period between 2009 and 2014. We compared PEP incidence and
severity findings with our historical data of pre-PPS period of similarly
high-risk patients (no-stent group), furthermore analyzed the complications of
PPS insertion and different stent types. PEP was defined and categorized
according to the Cotton criteria. Results: In 317 high-risk
patients, PPS implantation was successful in 288 cases (90.9%). The no-stent
group comprised of 121 patients. Incidence and the severity of PEP in the
successfully stented group (all: 10.0%; mild: 8.3%, moderate: 1.4%, severe:
0.3%) were significantly lower compared to the no-stent group (all: 31.4%; mild:
15.7%, moderate: 10.7%, severe: 5.0%) and the unsuccessfully stented group (all:
41.3%; mild: 24.1%, moderate: 13.8%, severe: 3.4%). The difference between the
latter two groups was not significant. Only early dislodgment (5/288 patients,
1.74%) and proximal migration (3/288 patients, 1.04%) were observed as
stent-related complications. Freeman type (single inner flange, outer pigtail
end) stent was the best based on the complication profile.
Conclusion: Prophylactic pancreatic stenting effectively
lowers the incidence and severity of PEP. We should recognize the proper technic
of its application and the importance of proper timing of its extraction and
identification of complications. Utilization of PPSs in high-risk patients is
strongly recommended in every ERCP center. Orv Hetil. 2021; 162(1): 31–38.
