Absztrakt:
Bevezetés: Napjainkban egyre növekszik a sikeres
szervátültetésen átesett páciensek száma. A transzplantációt követően
alkalmazott immunszuppresszív terápiának, a korszerű peri- és posztoperatív
ellátásnak köszönhetően a páciensek várható élettartama is jelentősen
kitolódott. Ennek következtében a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során
gyakrabban találkozhatunk ilyen betegekkel, jelen ismereteink szerint azonban
jelenleg nem áll rendelkezésre széles körben elterjedt, magyar nyelvű kezelési
irányelv. Célkitűzés: A 10 000. magyar szervtranszplantáció
apropóján munkacsoportunk célul tűzte ki, hogy az egyre növekvő számú beteget
érintő, a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során sokszor kihívást jelentő
témakörben, a nemzetközi szakirodalmat áttekintve, jó gyakorlatokon és
evidenciaalapú ellátási protokollokon nyugvó ajánlást ismertessünk a
transzplantált betegek perioperatív fogorvosi-szájsebészeti ellátásáról.
Anyag és módszer: A 2010. és 2019. év közötti, angol és
magyar nyelvű szakirodalom áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el
az említett témakörben. Eredmények: A nemzetközi irodalomban
kevés és alacsony evidenciájú vizsgálat áll rendelkezésre. Ezeket áttekintve
részletesen bemutatjuk a transzplantációt szükségessé tevő kórképek vonatkozó
rizikófaktorait, a transzplantált betegek perioperatív, korai, illetve késői
posztoperatív fogorvosi-szájsebészeti teendőit, és kitérünk a szervspecifikus
megfontolásokra, valamint az alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetséges
szájüregi manifesztációira. Következtetés: Az élethosszig
alkalmazott gyógyszeres kezelés, a mesterségesen gyengített immunológiai status
fokozott figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől a betegellátás során. A
kezelőorvos és a fogorvos együttműködése nélkülözhetetlen a betegbiztonság
fenntartása érdekében. A gyulladásos kórképek fokozott veszélyt jelenthetnek a
páciensre, ezért a jó szájhigiéné fenntartása nélkülözhetetlen. A rendszeres
fogorvosi kontroll, a korai felismerés és az adekvát terápia elengedhetetlen
feltételei a hosszú távú szövődménymentes túlélésnek. Orv Heti. 2020; 161(36):
1506–1513.