A Covid19 járvány mindnyájunk életét jelentősen megváltoztatta. A betegség lefolyásának elején a vírusfertőzés dominál, később azonban, részben a fertőzéstől függetlenül, egy szisztémás gyulladásos folyamat veszi át az irányítást, ami végső soron a tüdő és más szervek károsodásához is vezet. Ezt a döntően immunológiai-gyulladásos folyamatot nevezzük citokinviharnak. Az elmúlt időszakban egyre több új információ jelent meg a Covid19 betegséget kísérő citokinviharral kapcsolatban. Patológiai szempontból fontos az endotél-aktiváció és diszfunkció, az angiogenezis (érújdonképződés) és a tromboembóliás események együttes jelenléte. Mindezen folyamatok a klinikumban a légzési elégtelenség mellett szív-érrendszeri, idegrendszeri, máj-és vesekárosodást okozhatnak. Szintén fény derült a bradikininviharra, továbbá a citokin-és bradikininvihar összefüggéseire. A kor vonatkozásában fiatalabb és idősebb betegekben eltérő az interferon-γ és interleukin 6 (IL-6) citokinek egyensúlya, aminek terápiás következménye is lehet. A kezelésben az antivirális szerek, a konvaleszcens plazma és a vírusellenes antitestek mellett a citokinvihart kortikoszteroidokkal, citokinellenes antitestekkel, JAK-gátlókkal lehet csillapítani. A más területen (például immunológia, reumatológia) már bevált gyógyszerek közül néhányat átültettek a Covid19 kezelésére (repurposing). A legtöbb citokingátló és a baricitinib több vizsgálatban igen hatékonynak bizonyult, de néhány nagyobb vizsgálat csalódást okozott. Utóbbi hátterében, többek között, a vizsgált betegpopulációk heterogenitása (kor, stádium, korábbi terápia), a stádium, illetve időablak figyelembevételének, illetve kiindulási biomarkerek alkalmazásának hiánya szerepelhet. A betegséget megfelelő súlyozásos osztályozás ("triázs") után, a súlyossági fázisnak megfelelően antivirális, immunszuppresszív szerekkel vagy azok kombinációjával érdemes kezelni.