Covid19: citokinek viharában • Covid-19: Cytokine Storm

Abstract

A Covid19 járvány mindnyájunk életét jelentősen megváltoztatta. A betegség lefolyásának elején a vírusfertőzés dominál, később azonban, részben a fertőzéstől függetlenül, egy szisztémás gyulladásos folyamat veszi át az irányítást, ami végső soron a tüdő és más szervek károsodásához is vezet. Ezt a döntően immunológiai-gyulladásos folyamatot nevezzük citokinviharnak. Az elmúlt időszakban egyre több új információ jelent meg a Covid19 betegséget kísérő citokinviharral kapcsolatban. Patológiai szempontból fontos az endotél-aktiváció és diszfunkció, az angiogenezis (érújdonképződés) és a tromboembóliás események együttes jelenléte. Mindezen folyamatok a klinikumban a légzési elégtelenség mellett szív-érrendszeri, idegrendszeri, máj-és vesekárosodást okozhatnak. Szintén fény derült a bradikininviharra, továbbá a citokin-és bradikininvihar összefüggéseire. A kor vonatkozásában fiatalabb és idősebb betegekben eltérő az interferon-γ és interleukin 6 (IL-6) citokinek egyensúlya, aminek terápiás következménye is lehet. A kezelésben az antivirális szerek, a konvaleszcens plazma és a vírusellenes antitestek mellett a citokinvihart kortikoszteroidokkal, citokinellenes antitestekkel, JAK-gátlókkal lehet csillapítani. A más területen (például immunológia, reumatológia) már bevált gyógyszerek közül néhányat átültettek a Covid19 kezelésére (repurposing). A legtöbb citokingátló és a baricitinib több vizsgálatban igen hatékonynak bizonyult, de néhány nagyobb vizsgálat csalódást okozott. Utóbbi hátterében, többek között, a vizsgált betegpopulációk heterogenitása (kor, stádium, korábbi terápia), a stádium, illetve időablak figyelembevételének, illetve kiindulási biomarkerek alkalmazásának hiánya szerepelhet. A betegséget megfelelő súlyozásos osztályozás ("triázs") után, a súlyossági fázisnak megfelelően antivirális, immunszuppresszív szerekkel vagy azok kombinációjával érdemes kezelni.

Monogénesen öröklődő és szerzett autoinflammatoricus betegségek

“…Kimutatták, hogy az intenzív ellátást igénylő esetek ben az IL1β és az IL1Ra szintje magasabb az enyhébb esetekhez képest. Sikeres próbálkozások történtek a COVID-19hez társuló citokinvihar esetében IL1gát lással [28].…”

“…Ebben a kórképben a TNFα és az IL6R gátlók is hatékonyak lehetnek. Az IL1gátlók, mint láttuk, a további szerzett autoinflammatoricus kórképekben is hatékonyak (1. táblázat) [2,3,6,13,14,28].…”