Az életminőséget meghatározó tényezők Raynaud-szindrómában

Abstract

Bevezetés: A Raynaud-szindróma egy acralis területeket érintő vasospasticus jelenség, amely jellegzetes színváltozásokban nyilvánul meg. A tüneteket befolyásolják olyan hétköznapi hatások, mint a stressz vagy a hőmérséklet. A nem, az életkor, az egészségkárosító magatartások (például dohányzás) és a foglalkozás tekintetében is találhatók különbségek a betegség jelenlétét és alakulását illetően. Célkitűzés: A kutatás célja a szakirodalomban feltételezett rizikótényezők életminőségre kifejtett hatásának vizsgálata volt Raynaud-szindrómás betegek körében. Módszer: Betegségspecifikus, életminőségre és rizikótényezőkre vonatkozó kérdőívet töltött ki 110, Raynaud-szindrómával diagnosztizált személy. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a jó és a kevésbé jó életminőséggel leírható csoportok között az életkor (p<0,001), az iskolázottság (p<0,01), a diagnózis típusa (p<0,001), a betegség időtartama (p<0,001), a fejfájás gyakorisága (p<0,01), a hideg (p<0,05) és az érzelmek (p<0,01) befolyásoló hatása alapján. A jelenleg dolgozó (p<0,01), a kávét gyakrabban fogyasztó (p<0,05), illetve az érzelmeknek (p<0,001) és a hidegnek (p<0,01) kisebb hatást tulajdonító csoportok jobb életminőséggel rendelkeztek. A változók interakciós hatását figyelembe vevő regressziós elemzés szerint a diagnózis típusa, a betegség időtartama, illetve az érzelmek és a hideg szerepe a legfontosabb befolyásolói a Raynaud-specifikus életminőségnek. Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet az életminőség hosszú távú alakulását potenciálisan befolyásoló tényezők szerepére, kijelölve ezáltal a prevenció lehetséges fókuszait. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1880–1885.

Raynaud-szindróma, 2024

“…Emellett ha a betegség időtartama hosszabb, és a Raynaud-szindróma másodlagos típusa van jelen, az rosszabb fizikai állapottal és életminőséggel jár. A klinikailag jelentős szorongás és depressziós tünetek szignifikánsan gyakoribbak voltak másodlagos Raynaud-szindrómások körében, az érzelmi és hangulati élet ezen zavarai pedig együttjárást mutattak a rosszabb életminőséggel [16,53]. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a betegség előrehaladásával romlik a betegek fizikai állapota, életminősége, és ezzel párhuzamosan érzelmi és hangulati állapotuk is romlik.…”