Az egyéni bűntől a társadalmi felelősségig : Médiabíráskodás Kiss László, az úszóválogatott szövetségi kapitányának nemierőszak-ügyében

Abstract

A tanulmány a 2016-os Kiss László-ügyet vizsgálja a médiabíráskodás fogalmából kiindulva a legolvasottabb hat online híroldalon megjelenő cikkek alapján, különös tekintettel az újságírói véleménycikkekre. A médiabíráskodás Greer és McLaughlin (2011, 2012) értelmezésében olyan folyamat, amelynek során a hírmédia egyfajta morális alapokra hivatkozó populista igazságszolgáltatást gerjeszt és működtet. A tanulmány egyfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben alkalmas a brit média működésére kitalált médiabíráskodás fogalma a magyarországi Kiss László-ügy leírására. Másfelől a nemi erőszak mint az ügy fontos dimenziója is vizsgálat tárgyát képezi, hiszen a Kiss-ügyben egy 55 évvel korábbi, jogilag már lezárt csoportos nemi erőszak elkövetéséről van szó. A tanulmány bemutatja, hogyan épül fel, és miként terjed ki az ügy egyéni szintről intézményi és társadalmi szintre, mi jellemzi a diskurzus eme szintjeit, illetve hogyan működik az egyes szinteken a médiabíráskodás mechanizmusa.

„Meg kellett bűnhődnie azért, amit tett” : A médiabíráskodás mozgatórugói a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos ügyekben a kormányfüggetlen online médiában

“…A megkérdezett újságírók ugyanakkor jellemzően több más hasonló témájú üggyel is foglalkoztak pályájuk során, amelyekre szintén hivatkoztak egy-egy jelenség bemutatásakor. Ezért tanulmányomban a hazai online térben zajló médiabíráskodás jellemzőit és lefolyását a Kiss-és Marton-ügy mellett az újságírók által említett egyéb, nemi alapú erőszakkal kapcsolatos ügyeken keresztül mutatom be, továbbá építek a Kiss László-üggyel kapcsolatos kutatásaim korábbi eredményeire is (Virágh 2019(Virágh , 2020a(Virágh , 2020b.…”

“…Ahogy az egyik újságíró megfogalmazta: az intézményi anomáliákra való rávilágítás "az ügycsinálás része" (I1). Erre példa ismét a Kiss László-ügy, ahol az Úszó Szövetség Kiss László melletti kiállása az úszósportban, sőt tágabb értelemben a versenysportban tapasztalható, olimpiai eredményességgel legitimált erőszak tematizálásához nyitotta meg a kaput a média számára (Virágh 2020b). Ha pedig az ügy eleve azért kerül valamely újságíró látóterébe, mert az áldozatot egy intézmény vagy a jogrendszer cserben hagyta (mint például Orosz Bernadett vagy az egyházi szexuális visszaélések esetében), az intézményi árulás miatt a rendszerszintű problémák az ügy központi motívumát képezik.…”

“…A korábban igen heves médiaérdeklődésnek is ez az esemény vetett véget. Bár pár hét múlva előkerült még egy korábbi áldozat, az már nem billentette vissza az ügyet a nyugvópontról (Virágh 2020a(Virágh , 2020b.…”

“…A nemi alapú erőszakügyek médiabeli megjelenésével több hazai tanulmány foglalkozik (Kormos 2011;Hartai 2015;Nádori 2018;Parti 2013Parti , 2014Prischetzky 2011), a médiabíráskodás fogalmának és elméleti megközelítésének használata ugyanakkor a magyar nyelvű szakirodalomban nem jellemző. Egy korábbi tanulmányomban (Virágh 2020b) -amelyben a Kiss-ügyet a médiabíráskodás fogalmából kiindulva elemeztemmár tettem egy kísérletet az angolszász közegben született trial by media magyarországi adaptációjára, amellett érvelve, hogy ez az elméleti keret bizonyos változtatásokkal magyarországi kontextusban is alkalmas lehet a Kiss László-ügy mint médiabeli jelenség megragadására és értelmezésére. Jelen tanulmány másik célja ennek a munkának a folytatása, a médiabíráskodás magyarországi kontextualizálásához való hozzájárulás, ezúttal a nemi alapú erőszakügyek tágabban értelmezett körére vonatkozóan, az újságírói nézőpontra építve.…”

“…Az áldozathibáztatás széleskörű problematizálása és tematizálása szempontjából a Kiss-ügy(Virágh 2020b), a szexuális zaklatás szempontjából a Marton-ügy tekinthető egyfajta mérföldkőnek. 34 A Kiss László-ügyben is megfigyelhető volt az ügy korábbi hasonló ügyekkel való összefűzése, mind intézményi (pl.…”