„Meg kellett bűnhődnie azért, amit tett” : A médiabíráskodás mozgatórugói a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos ügyekben a kormányfüggetlen online médiában

Abstract

A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.

„Ebből nem lesz forradalom” – a #MeToo-médiabíráskodás alakulása Magyarországon egy esettanulmány tükrében

“…2 A médiabíráskodás a közvéleményen keresztül akár az ügyek jogi kimenetelét is befolyásolhatja (Chesterman 1997;Wright-Ross 1997). Így komoly emancipatorikus potenciállal bír olyan esetekben, amikor a jogrendszer különböző strukturális okok miatt nem működik kielégítően, például amikor rendszerszintű korrupció, rasszizmus, szexizmus vagy egyéb okok akadályozzák az igazságszolgáltatást (Greer & McLaughlin 2012a, Ray & Dutta 2015, Virágh 2021. Tipikusan ilyen a szexuális erőszak és zaklatás esete, ahol világszerte óriási a látencia (Powell 2015, 573;Virág 2001, 155), az igazságszolgáltatás sok esetben sztereotipikus és szexista társadalmi hiedelmek által befolyásolt módon működik (Amnesty International 2012; Santos et al 2021, 304), a szexuális zaklatás és visszaélés bizonyos formái pedig nem is feltétlenül számítanak bűncselekménynek.…”

“…Előfordul, hogy a kemény bizonyítékok nem kellőképpen alátámasztott feltételezésekkel kombinálódnak, a vádlott tettei, szavai, de akár fizikai, testi tulajdonságai, vagy esetleges kisebbségi identitása is morális megítélés tárgyává válnak, és szinte törvényszerűen nyilvános megszégyenítésben lesz része (Greer & McLaughlin 2011, 2012a. Különösen igaz ez a közösségi médiára, ahol a folyamat lényegében a média hagyományos szereplőinek kontrollja nélkül zajlik le (Virágh 2021). Zeynep Direk (2020, 40) minderre a "szégyen politikája" (politics of shame) fogalmat használja, ami végső soron a vádlott "társadalmi halálával" (civil death), vagy a szociológia nyelvén a vádlott addig felhalmozott szimbolikus tőkéjének (Bourdieu 1997, 166) megsemmisülésével járhat együtt.…”

“…6 Így a Sárosdi-Marton történet vált a #MeToo szimbolikus történetévé, Marton László pedig a szexuális zaklató megtestesítőjévé mind a magyar színházi szférán belül, mind az egész országban. Ahogy a médiabíráskodás az egyéni szint felé gravitált, a médiabíráskodással járó szimbolikus erőszak is a szimbolikussá váló elkövetőre koncentrálódott, vagyis a széleskörű társadalmi probléma körül a #MeToo kapcsán kialakuló feszültség és indulat (egyéb célpont híján) túlnyomórészt Marton személyén vezetődött le (Virágh 2021).…”

“…Egy magyar újságírókkal végzett interjús kutatás alapján ugyanakkor hazánkra a vádlott teljes kiszolgáltatottsága nem teljesen igaz: a média kezét a médiabíráskodás során erősen megköti a nemzetközi összehasonlításban is szigorúnak számító sajtótörvény(Virágh 2021).…”