A tanulmány áttekinti a tág értelemben vett fordítástudomány (a nyelvi közvetítés tudományos kutatása) interdiszciplináris és összetett jelenségeinek empirikus vizsgálatához alkalmazható kutatási módszerek sajátosságait. A tudományos kutatások fajtáinak (elméleti és empirikus, primer és szekunder) és általános minőségi standardjainak bemutatása mellett felvázolja a kvalitatív, kvantitatív és kevert módszerű megközelítések jellemzőit, alapelveit és minőségi követelményeit. A legfontosabb ismérvek felsorolásával támpontot nyújt a kutatás céljának és kérdéseinek megfogalmazásához, valamint az eredmények alapján készülő írások (szakcikkek, disszertációk stb.) módszertani fejezetének megírásához. Mivel a fordítás komplex nyelvi, kognitív és társadalmi jelenség, amely egyszerre nyilvánul meg produktumként és folyamatként, kutatás során nem csupán a fordítás eredményeként keletkező célnyelvi szövegproduktum sajátosságainak feltárására és leírására lehet szükség, hanem a szövegalkotási és -értelmezési folyamat, a folyamat résztvevői és a fordítás kontextusa megismerésére is. Ezért a tanulmány a nyelvi közvetítés empirikus kutatása négy fő irányának, vagyis az eredményre, a folyamatra, a résztvevő(k)re és a kontextusra orientált vizsgálatoknak a bemutatásával zárul, és hazai vagy nemzetközi példákkal illusztrálja a módszerek alkalmazását.